Még beszélni se tudtam, de a szüleim elmondása alapján mindig arra kellett sétálni az utcánkban, amerre autók sorakoztak, és állítólag nem voltam hajlandó elmozdulni a szomszédok 1500-ös Ladája mellől. Sőt, volt, hogy egy Liaz billencs kerekére téve a kezemet olyan makacsul álldogáltam, hogy ránk esteledett. A gyerek menthetetlen volt, amikor pedig 1990 után hirtelen egymás után szinte mindenki lecserélte a szoci járgányokat valami használt nyugatira, eljött a kánaán. Miután beleszagolhattam egy W124-es Mercibe, elkezdtem nyaggatni édesapámat, hogy erről az autóról kell nekem valami. Egy poszter, prospektus, gyakorlatilag bármi.
Így kezdtem el szépen lassan gyűjtögetni az újságokat és katalógusokat, amelyek közül a leginkább féltve őrzött kincs egy 1991-es, német nyelvű AMG brosúra volt. A fényes fekete, dossziészerű kötetben az akkor még önálló tuningcégként jegyzett AMG kínálata szerepelt, csupa fekete autóval. Innen jött, hogy meg kell tanulnom németül, és a nagy fáradozások árán beszerzett német autós újságokban hamarosan már teszteket, bemutatókat, menetpróbákat olvasgattam. Kinyílt a világ, hirtelen elkezdett érdekelni, hogy mi a különbség a soros és a V-motorok között, hogy a BMW és Mercedes miért hátsókerékhajtású, amikor a Volkswagen és az Opel elöl hajt, vagy hogy a turbófeltöltés mit is jelent.
Miközben pedig az Auto Motor und Sportban lévő Lotus Omegáról álmodoztam, szépen lassan jöttek az első vezetési élmények. Nagypapám Skoda 120-asával, majd Renault 5-ösével szántóföld melletti kis földutakon gyűjtöttem az értékes tapasztalatokat, édesanyám Ford Fiestája azonban tabutéma lett, miután a pomázi szedd magadban egy őszibarackfának vezettem az 1,1-es bestiát - azóta se csináltam hasonló hülyeséget.
Gyakorlatilag számoltam vissza a napokat a jogosítvány megszerzéséig, majd miután megszereztem a B-kategóriát, jöhetett az A és C begyűjtése is. Időközben a testvéreimmel igyekeztem elsajátítani az otthoni szerelés csínját-bínját, olajos kezekből nem volt hiány, főleg, hogy a családi flotta motorkerékpárokkal is bővült. Ekkorra pedig már annyi újságot összegyűjtöttem, hogy egy kisebb MÉH-telepet megbénítottam volna a papírmennyiséggel, és szorgalmasan olvastam a létező összes internetes autós oldalt. Sőt, kiderült számomra, hogy vannak emberek, akik ebből élnek. Úristen, én pont ilyen akarok lenni! Így aztán nem volt meglepő, hogy amikor főiskolai éveim alatt szakmai gyakorlatot kerestem, akkor egy autós laphoz jelentkeztem.
Ahogy Hamvas Tomi a Totalcarhoz, Balogh Bence pedig az Autó Piachoz kopogtatott be, én az Autó-Motort szemeltem ki. A szakmai gyakorlat pedig annyira jól sikerült, hogy 18 évet töltöttem a magazinnál (közben ez a szerkesztőség készítette az Auto Bildet is). Írtam bemutatókat, menetpróbákat, nagy összehasonlító teszteket és kismillió hírt, közben a motorkerékpáros rovat felelőseként alig volt olyan új kétkerekű, amit ne próbáltam volna ki az elmúlt évekből. Azonban a csillagok állása úgy hozta, hogy 2026-ra az általam is mindig olvasott Totalcarhoz hívtak, én pedig jöttem, mert aligha találhatnék jobb helyet, ahol a tüzet ébren lehetne tartani. Az elhivatottság a csapatban megvan, most már rajtam a sor!
További cikkeink
