Szeptember 20-21-én rendezik a budapesti Red Bull Showrunt, amin többek között a volt Forma 1-es versenyző, David Coulthard is bemutatót tart egy korábbi királykategóriás Red Bull versenyautóval. Bár neve a sportág rajongóinak bizonyára ismerősen cseng, nem árt feleleveníteni a skót pilóta hosszú motorsport karrierjének legfontosabb állomásait.
Korai évek
David Marshall Coulthard 1971. március 27-én született Skócia nyelvtörőnek is beillő Kirkcudbrightshire megyéjében, Twynholmban. Apai ágon a család rendelkezett némi motorsportos múlttal: David nagypapája korábban részt vett a híres Monte Carlo Rallyn, apja, Duncan Coulthard pedig hobbi gokartversenyzőként megnyerte a Skót Nemzeti Bajnokságot. Ilyen előzmények után talán nem meglepő, hogy a fiatal David érdeklődése is hamar a motorsport felé fordult. Saját elmondása szerint Jim Clark, Nigel Mansell és Alain Prost voltak a gyerekkori hősei.
Coulthard 11. születésnapjára egy gokartot kapott az apjától - innen datálhatjuk a versenyzői karrierje kezdetét. Először kisebb, skót bajnokságokban elért győzelmeivel hívta fel magára a figyelmet, később pedig már országos versenyeken is rajthoz állt. 18 éves korában, 1989-ben a gokartot Formula Ford versenyautóra cserélte, és azonnal megnyerte a P&O Ferries Formula Ford 1600 bajnokság junior kategóriáját. Még ebben az évben a McLaren/Autosport őt választotta az év fiatal versenyzőjének.
1990-ben Coulthard Belgiumba utazott, hogy részt vegyen az EFDA Nations Cup for Great Britain bajnokságban. Még ebben az évben a Brit Túraautó Bajnokságban (BTCC) is rajthoz állt a Vauxhall Motorsport színeiben - ezzel a széria történetének második legfiatalabb résztvevője lett Martin Brundle után.
1991-ben Coulthard a Paul Stewart Racinghez szerződött és a brit Formula 3 bajnokságban állt rajthoz. A sikerekre nem kellett sokat várni: az ekkor 20 éves skót öt futamgyőzelemmel a bajnokság második helyén végzett Rubens Barrichello mögött. Ezt követően Coulthard a Makaói Nagydíjat is megnyerte, a japán Formula Three Fuji Cupon pedig második lett.
1992-ben a Forma-1 előszobájának számító Formula 3000 széria következett, ahol az első évében csak a kilencedik lett. 1993 már jobban alakult: Coulthard a Pacific Racinghez igazolt, és egy győzelem mellett a bajnoki harmadik helyet szerezte meg. Még ebben az évben Coulthard a Le Mans-i 24-órás versenyen is rajthoz állt a TWR Jaguar Racinggel. Bár két csapattársával együtt megnyerte a GT kategóriát, technikai szabálytalanság miatt végül kizárták a csapat autóját.
Coulthard a Forma 1-ben
Az erős junior szériákban elért eredményei miatt Coulthard 1993-ban a Williams Forma 1-es csapatának tesztpilótája lett, ahogy az 1994-es szezont is ebben a szerepben kezdte. Ayrton Senna San Marinó-i Nagydíjon bekövetkezett tragikus halála után viszont megüresedett a csapat egyik ülése, így Coulthard megkapta az esélyt az F1-es bemutatkozásra. A skót felkészülésként négy napig tesztelhette a csapat autóját Jerezben, a soron következő Spanyol Nagydíjra pedig már F1-es versenyzőként érkezett.
A királykategóriás bemutatkozás nem sikerült rosszul: a futamot a nyolcadik helyről kezdte, és pontszerző pozícióban haladt, amikor motorhiba miatt kiesett. A folytatás még jobban sikerült: Coulthard Kanadában ötödik lett, Portugáliában pedig élete első F1-es dobogóját is megszerezte egy második hellyel.
Időközben megromlott a viszony a Williams csapat és Coulthard között, miután előbbi többször is az 1992-es világbajnokot, Nigel Mansellt engedte rajthoz állni a skót helyett. Coulthard a szezont követően be is jelentette, hogy elhagyja a csapatot. Csakhogy a Williams ezt arra hivatkozva nem fogadta el, hogy a pilótát továbbra is köti a három éves szerződése.
Végül Coulthard kénytelen volt 1995-ben is a Williamsnél versenyezni, de az előző évi történések ellenére is motiváltan várta a szezonkezdést. A futamgyőzelmet egyértelmű célként nevezte meg. Ennek ellenére a szezon rendkívül nehezen indult a pilóta számára: az első hat futamon csupán kétszer ért célba, igaz, a szezonnyitón második lett. Az év további része már jobban alakult. Coulthard minden célba érése dobogóval végződött, Portugáliában pedig összejött a szezon elején áhított győzelem. Egy kellemetlen eset is jutott azonban a skótnak. Az Ausztrál Nagydíjon, Adelaide-ben túl gyorsan próbálta bevenni a boxutcába vezető szűk kanyart és a falnak ütközött. Ez sem tudta azonban feledtetni, hogy Coulthard első teljes F1-es szezonjában hét dobogós hellyel és egy győzelemmel bajnoki harmadikként zárt.
1996-ra Coulthard a McLarenhez igazolt, de a közös munka először nem a reményeknek megfelelően zajlott. Bár a skót a szezon elején még futamgyőzelmekről álmodott, a szezon ismét nehezen indult, az eredmények pedig később sem lettek sokkal jobbak. Coulthard csupán kétszer állt dobogón, a szezon legjobb eredménye pedig egy monacói második hely lett.
1997 már jobban kezdődött. Coulthard megnyerte az ausztrál szezonnyitót, de az év hátralévő részében rengeteget küzdött az autó megbízhatósági gondjaival. A 17 versenyhétvégéből hétszer nem ért célba, igaz, a szezon utolsó öt futamán összejött két második hely és egy győzelem. Coulthard ismét bajnoki harmadikként végzett, holtversenyben Jaen Alesivel.
A következő három szezonban Coulthard kétszer bajnoki harmadikként, egyszer pedig negyedikként végzett, összesen hat további futamgyőzelmet szerezve. 2000-ben a skót és menyasszonya, Heidi Wichlinski súlyos repülőgép balesetet szenvedett. A Learjet 34A típusú repülőnek hajtóműproblémái támadtak, a kényszerleszállás pedig a személyzet hibája miatt balul sült el. A két pilóta életét vesztette, de Coulthard és felesége, valamint a testőrük könnyebb sérülésekkel megúszta.
Coulthard végül 2001-ben került legközelebb a világbajnoki címhez. Ekkor négy harmadik, három második és két első helyet szerezve bajnoki másodikként végzett, igaz, a győztes Michael Scumachert megszorongatni sem tudta.
Ezt követően a skót még három jelentősen gyengébb évet teljesített a McLarennél, majd 2005-ben a frissen alakult Red Bull Racing versenyzője lett. Az ekkor 34 éves pilóta már igazi rutinos rókának számított a mezőnyben, így fontos szerepet kapott az energiaitalosok kezdeti szárnypróbálgatásai során.
A szezon biztatóan indult: Coulthard az első nyolc versenyen hatszor tudott pontot szerezni az ekkor még gyengécske Red Bullal, amit még a csapat jogelődje, a Jaguar mérnökei terveztek. A folytatás azonban gyengébbre sikerült: a gumibotrányról elhíresült USA Nagydíjat is beleszámolva Coulthard a következő 11 versenyhétvégén csupán kétszer szerzett pontot, és végül a bajnoki 12. helyen zárt.
Bár még a következő évek sem hozták el a Red Bull nagy áttörését, Coulthard a 2006-os Monacói Nagydíjon megszerezte az osztrákok első dobogós helyezését, 2007-ben pedig a csapat már bajnoki ötödikként zárt. Coulthard még egy évig, a 2008-as szezon erejéig maradt az F1-ben. Utolsó évében még egyszer dobogóra tudott állni a Kanadai Nagydíjon, utolsó pontjait pedig Szingapúrban szerezte meg.
Királykategóriás pályafutása során összesen 13-győzelmet, 62 dobogós helyezést 12 pole-pozíciót és 18 leggyorsabb kört szerzett.
Az F1 után
Coulthard az F1-es karrierje után sem maradt távol a motorsporttól. 2008 óta televíziós kommentátorként és szakértőként dolgozik, 2022-ben a British Racing Drivers' Club elnökévé választották, 2023-ban pedig Eddie Jordannel indított közös podcastet. A skót mindvégig a Red Bull kötelékének tagja maradt. Jelenleg is a vállalat Wings For Life nevű alapítványnak nagykövete, ezen kívül gyakran tart bemutatókat a csapat régi F1-es versenyautóival.
Coulthard F1-es örökségéről megoszlanak a vélemények. Tipikus vasárnapi versenyzőként az időmérőkön gyengébben, a futamokon viszont erősebben szerepelt. Vannak, akik szerint az egyik legjobb olyan versenyző, aki sosem nyert világbajnoki címet. Ezzel szemben mások tehetséges, de nem kiemelkedő versenyzőként tekintenek rá. Bármi legyen is az igazság, David Coulthard tagadhatatlanul a Forma-1 történetének egyik ikonikus alakja, akit a Red Bull Showrunon élőben is láthattok majd!
