Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem véletlen, hogy a belső égésű motor alapkonstrukciója az elmúlt száz évben alig változott valamit. Azonban a gyártókat mindig is érdekelték az alternatív lehetőségek, hogy miként lehet még hosszirányú mozgást forgó mozgássá alakítani. Éppen ezért az elmúlt egy évszázadban elképesztően furcsa koncepciók születtek, sőt, a mai napig dédelgetik ezeket egyes gyártók. Ilyen a Ferrari is, amely nemrég egy rendkívül szokatlan megoldásról adott be szabadalmat.
Az alapot egy ellendugattyús motor adja, ami nem friss technológia, nagyjából már a gőzgép uralta időkben is foglalkoztatta a mérnököket. Az 1900-as években több ilyen motor is létezett, az egyik legnépszerűbb a Napier Deltic volt, amely háromszög alakban helyezett el három ellendugattyús hengert, így rendkívül nagy nyomatékot ért el alacsony fordulaton. A technika lényege, hogy egy hengeren belül két dugattyú dolgozik egymással szemben, amik saját hajtórudakkal és különálló főtengelyekkel rendelkeznek. Az értelme az, hogy a lobbanáskor felszabaduló energia így egyszerre két irányba fejt ki erőt, azonban a plusz alkatrészek miatt a megvalósítása helyigényes és nehézkes.
A Ferrari koncepciója azonban pont egy ilyen ellendugattyús hengert vázol fel, aminek ráadásul nincsenek szelepei, se vezérlése. A kétütemű motorokhoz hasonlóan a henger falán megfelelő helyen megnyitott csatornákon áramlik be a levegő, majd a szintén erre kialakított nyílásokon távozik az égéstermék. Alapvetően a kétütemű motorok egyszerűbb szerkezetek voltak, azonban a szükséges kenés megoldása nem volt egyszerű: jellemzően az üzemanyaghoz keverték az olajat, ami elégtelenül égett és jellegzetes kékes-lilás füstöt eregetett a kipufogó.
A Ferrari koncepciójánál azonban nem benzint használnak az égéshez, hanem hidrogént. A koncepcióval alapvetően az a baj, hogy a hidrogén nehezebben keveredik a levegővel, így nehéz nagy hatásfokú égést elérni. Éppen ezért a Ferrari egy olyan rendszert alakított ki, ami közvetlenül az égéstérbe porlasztja a hidrogént kör alakban, hála a koszorúban elhelyezett befecskendezőknek. Ennek köszönhetően a szabadalmi beadvány szerint hatékonyabban keveredik a levegő és a hidrogén, emiatt hatékonyabb lehet az égés.
Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, az egyelőre nem tiszta. Sem hatásfokot, sem pontos paramétereket nem csatoltak a szabadalomhoz. Emellett azt is érdemes tudni, hogy a szabadalmakból sokszor nem születik végül semmi, mert a fejlesztés egy adott szakaszán kiderül, hogy valami nem megvalósítható vagy egyszerűen csak nem éri meg. Ettől függetlenül üdítő látni azt, hogy bizonyos gyártók még kísérleteznek új megoldásokkal.
További cikkeink
