hirdetés

Európában és az Egyesült Államokban már elérték a törésteszteket végző szervezetek, hogy senki ne forgalmazzon városi tempónál ütközve is zsebkendőgombóccá gyűrődő autókat, de a világ más tájain még bőven kapni ilyeneket. A World NCAP vezetője szerint azonban megpróbálják ezeket az évtized végéig eladhatatlanná tenni.

5

David Ward, a World NCAP főtitkára az Autocarnak nyilatkozva elmondta, csak annyit szeretnének elérni, hogy ne kerülhessen forgalomba olyan autó, amely az egycsillagos minősítés alá esik a töréstesztjükön, azaz nem tartalmaz valamiféle alapvető gyűrődőzónát, és egyetlen légzsákot. Az ENSZ 924-es számú irányelve 55 km/h-val végzett töréstesztekre vonatkozóan fogalmazza meg a minimális követelményeket, és a szervezet most azt szeretné, ha ezeknek minden gyártó eleget tenne 2020-ig. Ward szerint még csak nem is volna magas a költség, autónként 50 dollár, vagyis durván 14 ezer forint lenne a gyártók részéről. „Az autóvásárlóknak joguk van az alapvető biztonsághoz. Abszurd, hogy még mindig akad, aki vitatába szállna ezzel” - mondta.

Fotó: Picasa

5

Az autógyárak azzal védekeznek, hogy alacsonyan kell tartaniuk az árakat annak érdekében, hogy az olyan árérzékeny piacokon, mint India, Latin-Amerika és egyes ázsiai országok, versenyképes alternatívát kínáljanak a még veszélyesebb családi motorkerékpár-használattal szemben. És persze azért, hogy versenyelőnybe kerüljenek a konkurensekkel szemben, bár ezt már nemigen hangoztatják. A gyakorlat az, hogy az ilyen piacokon forgalmazott modellekből nem csak a légzsákokat spórolják ki, de sok esetben olcsóbb anyagokat is használnak a gyártásukhoz. Ez jól látszik például azoknak a korábbi törésteszteknek az eredményein, amelyeket Indiában gyártott belpiacos modellekkel végeztek, és ahol több, Európában megfelelő törésteszt-eredményt elérő modell csúnyán megbukott.

Ward úgy véli, az egyetlen megoldás a felvilágosítás, ezért igyekeznek megértetni a lakossággal mindenütt a világon, hogy milyen veszélyt jelent az ilyen autók megvásárlása. „Egyre többen értik meg, hogy mi a legkevesebb, amit elvárhatnak, így azok a gyártók, amelyek nem kínálják legalább a minimális biztonsági szintet, hátrányba kerülhetnek.” - mondja a főtitkár. Amit leír, az ugyanaz a folyamat, amely Észak-Amerikában és Európában már lezajlott a 90-es évek második felétől durván a 2000-es évek közepéig, de az azért még a mai, fejlettebb információterjesztési technikák mellett is kérdéses, hogy sikerül-e elérni a célkitűzéseket a 2020-as határidőig.