A francia gyártó a Genfi Autókiállításra készítette az új
tanulmányt, amelyben néhány érdekes kísérleti megoldással is
találkozhatunk.
A Renault tervezői ismét azzal kísérleteztek, hogy hogyan lehet
ötvözni két klasszikus autókategória előnyös tulajdonságait, ám
manapság annyian próbálkoznak ilyesmivel, hogy a franciáknak már csak a
spanyolviasz feltalálása maradt. Az Alticia tanulmány igazából a
klasszikus Shooting Brake formát követi, azaz egy sportkocsi csapott
háttal, valamint viszonylag tágas utas- és csomagtérrel. A formai
megoldások zömét is ismerhetjük már a gyártó korábbi tanulmányairól, de
az Altica mégsem tűnik unalmasnak, talán mert csapott fara ellenére
mégiscsak inkább látszik vérbeli sportkocsinak, mint bármi másnak. Ez
részben az autó méreteinek és arányainak köszönhető. A 4,27 méteres
hosszhoz, 1,83 méteres szélességhez és 2,62 méteres tengelytávhoz
mindössze 1,36 méteres magasság párosul, az utaskabin pedig egész hátra
került. Erősen hullámos övvonalával, ereszkedő tetővonalával és
hatalmas, 245/35 R21-es kerekeivel az Altica álló helyzetben is erőt és
könnyedséget sugároz, és a felfelé nyíló ajtók erre még rá is tesznek
egy lapáttal.
Belül a tervezők futurisztikus hangulatot teremtettek. A különálló
ülések és a műszerfal szinte sterilen tiszta vonalú, a végletekig
egyszerű, mindössze a drapp és barna színek váltogatásának, valamint az
üvegezett tetőnek köszönhető, hogy mégsem látszik sivárnak. A hátsó
oldalablakok kialakítása is a kellemesebb hangulat megteremtését
célozza; a tervezők szerint a szabálytalan alakú részeken lefedett,
illetve szabadon hagyott üvegfelületek kellemes hangulatot teremtenek.
Belül válik egyértelművé, hogy az Altica nem szokványos sportkocsi. A
magasan húzódó tetővonal és a függőlegeshez közelítő hátfal miatt akár
négy felnőtt is utazhat benne, a hátsó ülések lehajtásával pedig 1300
literesre növelhető a csomagtér térfogata.
Az Altica kettős természete a műszaki megoldásokban is tetten
érhető. Az autó orrában keresztben helyezték el az új, kétliteres
Renault-Nissan dízelmotort, amely mindössze 5,3 litert fogyaszt 100
kilométeren, és az első kerekeket hajtja, akárcsak egy egyszerű utcai
autóban. A 177 lóerős csúcsteljesítmény és a hatsebességes kézi váltó
azonban igazán dinamikusan mozgatja az 1300 kilogrammos karosszériát. A
tanulmány a gyártó adatai szerint akár 7,5 másodperc alatt is elérheti
a 100 km/h-t.
Ha csak ennyi volna az Altica összes különlegessége, akkor talán el
is veszne a tanulmányautók tengerében, de a tervezők valódi műszaki
csemegéket is elrejtettek az autóban. Az egyik ilyen a Valeo LED-es
fényszórója, amely nappali világítás üzemmódban nem az autó előtti
területre vetíti a fényt, hanem nagy intenzitású szórt fényt bocsát ki.
Így nem vakít, viszont még messzebbről látható. A lényeg, hogy a
LED-eket védő átlátszó burában a világítás irányába eső apró fénytörő
felületek sokasága található. Ezek éjszakai világításnál egyáltalán nem
térítik el a fénysugarakat, mivel párhuzamosak azokkal. Nappal azonban
a bura peremén elhelyezett LED-ekkel világítják meg ezt az átlátszó
műanyagot, így a fénytörő felületek a műanyagon belül szétszórják a
fényt, olyan hatást keltve, mintha az egész bura egyenletes fénnyel
világítana.
A másik érdekesség a Synthetic Jet nevű légellenállás-csökkentő
szerkezet. A repüléstechnikából ellesett megoldás lényege, hogy az autó
tetejének vége felé, ahol a légáramlás elválna a karosszéria
felszínétől, kis nyílásokon keresztül levegőt szívnak vagy fújnak a
felületre. Ezzel módosítható az áramlás jellege, méghozzá a sebesség
függvényében folyamatosan, úgy, hogy mindig a lehető legkisebb legyen a
légellenállási erő. A Renault tervezői szerint ezzel az eljárással 130
km/h-nál már 15%-kal csökkenthető a légellenállás, méghozzá alig 10
watt teljesítmény befektetésével, azaz jelentősen csökkenthető a
fogyasztás, és javítható az autó gyorsulási készsége.
Sajnos a tágas és sportos Altica várhatóan elődei sorsára jut, és
egyedi példányként fejezi be rövidke pályafutását, de bízhatunk benne,
hogy néhány formai és műszaki megoldásával a jövő Renault modelljein
ismét találkozhatunk.
További cikkeink
