hirdetés

Nem mondom, hogy könnyű kedvelni Jochem Zeits, a Harley-Davidson éléről leköszönő vezérigazgatót, de minekután minden minden vaskos állítás után elfér egy de: itt most nincs de. Zeits elődje Matt Levatich volt, aki minden elődjénél bátrabban bevezette a “”More Roads Lead to Harley-Davidson” programot, aminek lényege az volt, hogy a Harley ismerje fel, a drága és konzervatív cruisereivel lassan, de biztosan szűkül a márka iránt elkötelezettek köre, így aztán az a zseniális meglátása támadt, hogy ideje nyitni a XXI. században sikeres műfajok felé. Aztán jött Zeits és azt mondta “mink ilyet itt nem csinálunk!” és úgy ahogy van lefejezte az egész projektet. Az egész program egyetlen túlélője a Pan America, ami csak azért kapott lehetőséget a bizonyításra, mert mire a Puma cipőgyártól érkező Zeits elfoglalta a Harley főszéket, a modell gyakorlatilag elkészült, így tényleg eszetlen döntés lett volna veszni hagyni. És mit ad Isten: a Pan America egy fasza motor.

Fotó: Harley-Davidson

Valószínűleg a naked változat is az lett volna. A legnagyobb kritika azonban Zeits-szal szemben – még a saját igazgatósági tanácsán belül is, ahol hosszú ideig, végül nyíltan és keményen támadta emiatt Jared Dourdeville, aki végül távozni kényszerült – hogy a Harley-nak nincs belépőszintű motorja. Nincs, amivel megalapozzák a márkahűséget: merthogy az erős és drága Sportster nem az. Na vajon mi változik azzal, hogy ezúttal Zeits kényszerül távozásra? Úgy tűnik a Harley igazgatótanácsa elkezdi keresni a válaszokat azokra a problémákra, amiket a vezérigazgató eddig lenyomott.

El tudom képzelni, ahogy a leköszönő elnök valós fizikai fájdalmat megélve bejelentette, hogy 2026-ban egy új, 6000 dollár (kb. 2 milla mindenféle többlet költség nélkül) alatti árú belépő szintű modellt vezetnek be „Sprint” néven. A Sprint várhatóan nem az USA-ban készül, hanem a Harley kínai partnere, a Qianjiang gyártja majd, akárcsak a korábbi X350 és X500 modelleket – tudod, ezek voltak azok, amikkel a Harley nem égette magát a nyugati piacokon. Szóval van egy kis bizalmatlanság a Harley érkező újdonságával, de ezt talán csak Zeits csészétől eltartott kisujja mondatja – még velem is.

Persze a Sprint név mögött is van hagyomány, még ha nem is túl dicső. Az 1960-as években létezett már Sprint 250, egy 246 köbcentis, egyhengeres motor, amit az olasz Aermacchi gyártott – egy repülőgépgyártó cég, amely pénzügyi nehézségei miatt kezdett motorkerékpár-gyártásba. Állítólag nem is volt rossz motor, aminek a korszak nyugati sajtója előszeretettel dícsérte a kanyarodási képességeit. Aztán pár évvel később a 250-ből 350 lett, majd 1974-ben a modell dicső halált halt, mert a Harley-rajongók már akkor is olyan kis nyitott fickók voltak, akik idegenkedtek a külföldön gyártott motortól. Zeits utolsó vicce?

A Sprint akár beválik a Harley-Davidsonnak, akár nem, Jochem Zeits távozik a vezérigazgatói székből. Ahogy Zeits nem a motorok világából érkezett a Harley-hoz, úgy utódaja is más területről érkezik: Arthur Starrs a Topgolf Internation CEO-ja volt, ami a szórakoztató-, a sport- és a vendéglátóipar jelentős szereplője, korábban pedig a Pizza Hut élén is táncolt, ahova pedig egy digitális moziüzemeltető cégtől érkezett. Mr. Starrs! Volt ott a tárban nem is olyan régen egy ígéretes kis naked bike a Sportster blokkjával, ha tetszik emlékezni…