Az esztergomi ősbemutatón annyira jól sikerült a titkolózás, hogy egy ideig el se hittük, hogy ez új autó – még modellfrissítésnek is vékony volt. Az meg, hogy nagyobb lenne, végképp nem látszik rajta. Aki nem a lemezek formáját nézegeti, nem nagyon lát más változást, mint hogy a hátsó lámpát elrontották. Egy hátsó lámpában épp az a szép, ha egységes a színe, itt van például a műfaj jelenlegi legjobbja, az Opel Astráé. Erre a Suzuki elköveti a tipikus facelift-hibát: belerak egy színtelen csíkot. Nincs is ezen mit vitatkozni, ez így rondább, szerencsére a célközönség nem veszi észre. A másik különbséget csak akkor vesszük észre, ha előtte kiképzett minket egy antiszemita antropológus: az új Swiftnek mintha kicsit nagyobb, és más formájú lenne az orra.
A vasaló maradandó forma. A Mininél találták fel, ott is túl vannak már nemcsak frissítésen, de komplett modellváltáson is, és az új Minit még mindig alig lehet megkülönböztetni az előzőtől. Én is csak onnan tudom, melyik a régi újMini, hogy melyiknek vinnyog a kormányszervója. Összességében egy ilyen, jobban felszerelt Swiftet azért is nehéz összehasonlítani az előző generációval, mert én az előző generációból se nagyon láttam jobban felszereltet. Anyám annak idején (3 éve) 2,1 millióért vette új Swiftjét, fapaddal, klímával. Használati értékben a büdös életben nem tudnám beadni neki, hogy ez az új, 3,5 millióért jó vétel volna. Mert nem is az. Állítható a kormány távolsága, nem csak a szöge, őrület. Na és?
Bravúros, hogy a Swift III. az elődhöz képest 9 centivel hosszabb, fél centivel szélesebb, de talán az 5 centis tengelytáv-növekedés az igazán fontos, mérvadó adat a helykínálat szempontjából. Na de a bravúr nem ez, a bravúr az, hogy közvetlenül átülve a kifutóból az újba, nem érzem, hogy egy milliméterrel is több volna a hely. Sem elöl, sem hátul. Hátul nagyjából ugyanaz a helyzet, mint volt: valahogy beékeljük magunkat, a térdeinket a vezetőülés támlájába mélyesztjük, és elvagyunk. Már csak ezért is gyanakodtam annyira a faceliftre Esztergomban: ugyanakkora a hely elöl-hátul, csomagtartó továbbra sincs (plusz tíz literrel így most 211 liter, alig a Mazda MX-5 felett). Aztán beült anyám a saját Swiftjével tett kontrollkör után, és megállapította, hogy ez szűkebb, mint az övé. Hát igen, a feljebb húzott övvonal rontja a térérzetet. Kívülről jobban néz ki, törésteszten is valószínűleg jobban teljesít az autó, de ha valaki nem kedveli kifejezetten, ha elvermelik, az rosszabbul érzi benne magát.
A kezdeti nagy titkolózás után már minden adatot erős fenntartással fogadtunk. Élen a motor katalógusszámaival: még hogy az új 1,2-es erősebb, de takarékosabb, mint az előző? Persze, miért nem rögtön perpetuum mobile? Vagy vízzel hajtott autó? Csodák nincsenek, ez nyilvánvaló, de azért erősebb és takarékosabb lehet egyszerre egy autó, legalábbis ilyen minimális mértékben (plusz 1 ló, mínusz nyolc decis átlagfogyasztás). A motorvezérlés nagy csodákra képes. A hengerűrtartalmat 86 centivel csökkentették (1328 volt a régi, 1242 az új), a kompressziót pedig 9,5-ről 11-re növelték.
A takarékosságot valószínűleg úgy érték el, hogy olyan 3000-es fordulatig az új Swift elég lomha. Nyoma sincs benne a tüzességnek, ami az elődöt jellemezte, és ha emissziós normákról van szó, a tüzesség a mérnökember ellensége, vörös posztója, nemezise, persona non gratája; a tüzesség egyszerűen kerülendő. Hiszen mit is hív az átlagember tüzesnek? Ami azonnal élénken reagál a gázpedálra. Márpedig az építőiparban is azon a cégek a legsikeresebbek, melyek csak a nyolcadik felszólításra, és a felszámolási eljárás beindítására fizetnek.
Az új Swift tehát az átlagvezető által használt tartományban, 1500-3000-es fordulat között kicsit tohonya, de bőven használható. Ha meg kitapossuk a belét, és elforgatjuk 5000 fölé, tényleg egész jól megy. Az új Swift nagyjából 30-40 kilóval könnyebb, mint az elődje, de az biztos, hogy a hangszigetelésen nem veszítettek egy grammot sem. Mármint nem herdáltak a célra több anyagot, mint feltétlenül szükséges: az új Swift elég kellemetlenül üvölt, én legalábbis nem kedvelem ezt a tónust.
A futóműve biztos, hogy jó. Nem mértem oldalgyorsulási g-értékeket és nem vizsgáltam elektronmikroszkóppal a hátsó csatolt lengőkarokat, de ha ok nélkül elkezdek gyorsan menni egy autóval, akkor annak valószínűleg jó a futóműve. Ezt persze tudta a kifutó Swift is, ami már újautó korában megindult a boyracer-státusz felé. Az új azonban minden vonatkozásban komolyabb autónak érződik. Ugyanolyan élénken fordul és jól fékez, de a minőségi ingerek összessége egy árnyalatnyival jobb autót jelez. Kivétel ez alól a váltó, ami alátámasztja szerkesztőségi elméletünket a kézi váltók generációról generációra történő korcsosulásáról.
A kutya valahol ott van elásva, hogy az új Swiftnek egy Hyundai i20-hoz, Citroën C3-ashoz vagy Mazda2-höz képest egyszerűen nincs csomagtartója. 211 liter, ugyanannyi, mint volt. A Mazda2 csomagtartója 250 literes, az se nagy, de már karcolja az elfogadhatót. A Mazda2 kisebbnek tűnik, de csak mert olyan jó vezetni. Egyébként ugyanolyan széles, hét centivel hosszabb és hattal nagyobb a tengelytávja. Nincsen nekem Mazda2 fétisem, csak az egyszerűen egy különlegesen jó autó, a kategória talán legjobb vezetési élményével. És ahogy jöttem-mentem az új Swifttel, egyszerre csak eszembe jutott, hogy a nemzeti büszkeségen kívül mi az ördögért venne valaki Swiftet?
Mikor még a nemzeti büszkeség is csak olyan, mint hogy a Swift a mi autónk, meg a kínaiaké, hiszen Csungkingben is gyártják, meg a pakiké, mert Karacsiban is, meg az indiaiaké, mert Manesarba is került egy jó Swift gyártósor, nem is folytatom, miautónk-faktor romokban. Mazda2-t továbbra is azért érdemes venni, mert jó. Swiftet ellenben azért, mert a belépő klímás változat közel félmillióval drágább. Egyébként ennyi, érezhető minőségbeli különbség van is a két autó között. Én mindenképpen a Mazdát venném, de anyám nagy patrióta, aki bízik a hazai iparban, szervizhálózatban, és a magyar ipar és szervizhálózat felett kifent szamurájkarddal terrorőrséget álló japánokban.
Őt tehát érdekelheti az új Swift, bár nyilván életem árán se engedném, hogy lecserélje a jelenlegi Swiftjét, amiben csak pár tízezer kilométer van, az is kímélő üzemben került bele. Megsétáltattuk tehát az autóját az összehasonlító elemzés végett, majd a fanfárok hangjára átültünk az újba. Előtte persze még megpróbáltam beugratós kérdésekkel zavarba hozni anyámat az új Swift formájával kapcsolatban – mindhiába. Ez a zöld, ez egy ronda forma, nyilatkoztatta ki rendületlenül. De vajon belül, és vezetési élményben észreveszi a különbséget?
További cikkeink
