A Saab letett a repülőgépes formák kényszeres felidézéséről. Ez már másik évezred, egy új korszak és talán a szebb jövő – ennek jegyében űrhajósra vették a figurát. Ha a Galaktikus Konföderáció Mennyei Angyalai ilyennel parkolnának a Mars mögött, hiteles lenne a belépőjük – a svédek azt fogják észrevenni, hogy kedvenc szektahősünk, Asthar Sheran, a Nagy Kozmikus Hadjárat parancsnoka csészealj helyett az új 9-5 Aeróra vált, hogy ilyen eszközökkel harcoljon a világot megcsippelő Pokol Gyíkjai ellen.
A fejlődés és annak iránya érthető: akik évtizedekig repülőgépben gondolkodtak, előbb-utóbb továbblépnek. Mi jöhet a légkör után? A légüres tér – igen, egy darabig ebben lebegett a Saab a General Motors-korszak után, majd jött az orosz pénzzel gömbölyített holland Spyker. Az orosz bankot a saját kölcsönével kivásárolták a buliból; olyan tiszta lett az üzlet, mint a trollhättani hó.
Persze a 9-5-ben még ott a múlt, nem is tagadják, az autó alapja a kiváló Opel Insignia. Természetesen nem vették át szolgai módon, több ponton jelentősen módosítottak a terven. Szembetűnő különbség a méret – tíz centit toldottak be a tengelytávba, aminek köszönhetően akkora az utastér, hogy hosszabb intergalaktikus kalandozásokkor sem alakulhatnak ki klausztrofóbiás tünetek.
Az aránylag decens opeles formaterv helyett elővették a nagy sikerű Aero-X tanulmányautó skicceit, majd némi pauszpapírral megrajzolták ezt a tipikusan scandinavian future kontúrt. Simon Padian dizájner szerint persze tetten érhető az aeronautika, de szerintem inkább múltidézés ez, hisz a végeredmény túlmutat az eddigi saabos stílusjegyeken. Jan Åke Jonsson ügyvezető igazgató is az új korszak bizonyítékaként hozta fel a 9-5-öt – vajon az ötcsillagos külső alatt hasonlóan minőségi a technika is?
Az biztos, hogy a műszaki és kényelmi okosságokkal nem spóroltak. A kétliteres turbómotor passzol az összképbe, amit olyan apróságok tesznek csillogóbbá, mint a parkolási segédlet, a szabályozható futómű, a szélvédőre vetíthető adatok (HUD) vagy éppen a Haldex által fejlesztett összkerékhajtás és eLSD, vagyis elektromos, önzáró differenciálmű.
A nyugati országrészt beborította a hó, a bulvárra kihegyezett napilapok katasztrófahelyzetet sugalltak – jobb tesztterepet nem is találhattam volna a fagyos, havas Zala megyénél. A rossz utakon bizonytalankodó autók között hiperbiztonságos kapszulának tűnik, és ez nem csak álnok sugallat: a 4x4, a blokkolás- és kipörgésgátló tökéletesnek bizonyult a hóhordásban.
Előttem buszok, teher- és személyautók kacsáztak, mi azonban nyugodtan, normális íveket rajzolva haladtunk előre. A közúti pánikra hajlamos feleségem is érthetetlen módon békés volt, teljes anyai erejével a pulyára koncentrálhatott. A fel-felbőgő jánykát bájosan hamis gyermekdalokkal szórakoztatta. Elöl, a fűtött ülésre terített pokrócáról megtört tekintettel nézett fel rám Potyer Dönci, a kutya.
Kétezres motor kétszázhúsz lóval – van még valakinek a menetdinamikát érintő kérdése? Akkor csak nekik elárulom, hogy az alumíniumból készült négyhengeresnek egyébként bioetanolra optimalizált változata is elérhető, amely üzemeltethető benzin és E85-ös tetszőleges arányú keverékével is. A hatfokozatú váltó jól kapcsolható, ám bevallom (milyen rossz még leírni is), hogy a 350 Nm-es nyomatékhoz kivételesen elfogadtam volna az automata váltót – a 9-5 karakteréhez nem passzol a kézi fokozatkeresés.
A változó szelepvezérlés és a közvetlen benzinbefecskendezés együttese elvileg nyolc-kilenc literes fogyasztást adhatna, de az istennek sem jött ki a katalógusadat. 14,8 literes átlaggal kaptam meg a kocsit, és a hó miatti óvatos autózással sem tudtam 12,2 alá vinni – pedig a hivatalos források majd' négy literrel kevesebbet jósoltak.
Konkurenciát jelenthet a Mercedesnek, a BMW-nek és az Audinak? Lapozzanak, kiderül!
A motor twin-scroll turbófeltöltővel erősített. A kipufogógázok két külön csatornán jutnak el a turbináig; az egyikbe a szélső, a másikba a középső hengerekét vezetik. A rendszert összehangolták a gyújtási sorrenddel, így javul az áramlás, a feltöltő fordulatszáma stabilizálódik és gázadáskor nincs nyoma késlekedésnek.
A havon harminccal bizonytalankodó polgártársakat könnyedén hagyja le a Saab. Az erejének ehhez csak részben van köze, a futómű adja alánk a lovat – a sávok között megragadó jeges hósávokon bámulatos biztonsággal vág át, szinte csak a sárvédő alján csapódó felverődés hangjáról vesszük észre, hogy ismét kereszteztük a hósávot.
A biztonságérzetet fokozza a finoman vezetőre görbülő műszerfal. Nincsen óriási íve, a jobb egyről is lehet piszkálni a rádiót, amit egyébként egy tízgigás belső memóriával egészítettek ki – erre lemezeket és térképeket is tölthetünk. Sajnos ez utóbbi nem volt, a navi próbájához át kellett volna lépnem a közeli osztrák határt; Kelet-Európa nem volt benne a rendszerben.
A Harman/Kardon hifi nem csak a nevét hozta az audiofília felé kacsingató gyártótól. Semlegesen, gerjesztés nélkül szól a zene, nincs kásás loudness, akár komolyabb jazzlemezekkel is pajtás a tizenegy hangszóró. Az ilyen apróságokon is látszik, hogy melyik korcsoportot tekintik célcsoportnak – ha a húszasokkal számolnának, döngene a basszus, ciceregne a magas. Hátra jutott két monitor is, de ezen ma már senki nem kapja fel a fejét. Aminek örülni fognak az útra koncentráló apukák, hogy hátra két vezeték nélküli fülhallgató is jutott; a Kisvakond nem fogja elnyomni a motor módszeresen letompított moraját.
A Saab rendkívül büszke a Smart Beam Bi-Xenon fényrendszerre. Nem mondom, hogy rossz, én szerettem a magam előtt tolt fényárt. Feltehetőleg a Phoboszt bevilágítaná vele Asthar Sheran, azonban tartok tőle, hogy a szembejövő űrcirkálók bevillantanának neki, ahogy nekem is tették autós kollégáik minduntalan.
A rendszer automatikusan választja a fénycsóva magasságát, de valami hiba lehetett a beállításban, mindenki azt hitte, hogy reflektorral támadok. Ha tartós villogásukra egy mozdulattal jeleztem, hogy van még tartalék fényerőm, akkor szerintem megvakultak – egy biztos, én Zalaegerszeg Ságodról átláttam Zalaegerszeg Nekeresdbe, pedig az odébb van.
Egyébként az autó pont a félhomályban mutat leginkább. Feketében sem rossz, de szürkében tökéletesen adja a lopakodó, hang nélkül érkező űrhajót. A cselesen rajzolt lámpák, a trükkös fény-árnyék vonalak és a karakteres tetőrész a kategória egyik legszebb autójává teszi. De melyik kategóriába is tartozik?
A gyár próbálja a prémiumszegmensbe tuszkolni a 14 milliós, de még vagy 2,5 milliónyi extrával megpúpozott kocsit, de azért a Mercedes, BMW és Lexus még odébb van. A Passatnál jobb, a Hondáknál is finomabb, az Insigniát meg értelemszerűen felülmúlja, sőt nagyobb a hely benne, mint egy Škoda Superbben. Kicsit mindenhonnan kilóg, de ez nem baj, sőt a saabosok ezt szeretik is – ők maguk is szeretnek elegánsan kilógni a sematikus autóáradatból.
Ahogy a várost kezdik elárasztani a 9-5 óriásplakátjai, hallani kételkedő hangokat – khmm, valóban voltak döccenők a svéd márka múltjában. A megbízhatóan teljesítő Opel-alap feltehetőleg beválik – igaz, a saját fejlesztésű apróságokkal akadtak gondjaim. A jópofa, sebességmérő tövébe épített kijelző időről időre pixelhibákat produkált. Remélhetőleg ez nem tipikus, és remélem, ennél komolyabb baja sosem lesz – jó kocsi ez, a Galaktikus Konföderáció Mennyei Angyalai is szeretik.
További cikkeink
