tc flotta 7 - Totalcar

Még működik az Alfa! Még...

Bő egy hónapja vettem az öreg 33-ast. Hihetetlen, de még mindig megy, bár a feltartott mutatóujj részévé vált a mindennapjaimnak.

Egyiknek szívás, másiknak hobbi, ez van

Aki öregebb használt autót vesz itthon, készülnie kell rá, hogy rendbe kell majd tennie az előző tulajok és szerelők slendriánságait. Ha így nézem, nem is vészes eddig.

Három hiba nálam a megbízhatóság jele

Összesen 20 méternyi tolással megúsztam - aztán egyszer csak összeállt a KTM.

Újra megy, de ez se volt egyszerű

Fél éve nem ment szegény sehová. És bár a hiba szerény volt, a megoldás felért egy földrész eltűnésével. Mármint az én léptékeim szerint.

Búcsú a foltoktól. Egyben a Foltostól

Most már értem, miért kerül egy szép fényezés Budapest környékén másfél-kétmillió forintba. Három hetem ráment arra, hogy a Foltos legalább pár méterről szalonképessé váljon.

Nyár végi ezmegaz az állólámpáson

Négyezer-kétszáz kilométerrel ezelőtt úgy véltem: százötven kilométert csak kibír még a kareszos szervizelésig az öreg Merga. Aztán megjárta Szicíliát. Sokkal tartoztam neki.

Meglesz-e Szicília? Egyelőre igen!

Mire ezt olvassák, már pucoljuk az autót, tömjük a táskákat, mert alig pár óra és nekivágtunk a távoli szigetnek. Amikor ezt írom, csak annyit tudok: alig egy napja még a sarokig se lehetett elmenni az autóval.

Irány Szicília! A legalkalmatlanabb járművel...

Most épp bakon áll, nincs kereke, de ha lenne, akkor se tudná forgatni azokat semmi, mert fontos darabok hiányoznak a hajtásláncból. Így állunk most, négy héttel a nagy szicíl túra előtt. Akkor is - legyünk optimisták.

Megették a nyüvek a Mercit

Sose undorodtam a férgektől, inkább viccesnek láttam őket, bár amikor papírzacskóból cseresznyét szemezgetve, Moraviát olvasgatva a Rába-parton, fél kiló után vettem észre, hogy minden szem kukacos, akkor kicsit megindult bennem valami, még katonakoromban. Azóta köszönöm semmi, de most, egy életre megutáltam őket. Ugyanis elpusztították, ami a legnagyobb érték volt a Pontonban.

Megy!

Eljutottunk ide is. Már csak egy szabad, csillagfényes szombat este kell, és nekiindulok az első bejáratós próbaútnak a nagygenerál után. Nem árt tudniuk – nem véletlenül nem írtam két hónapja Dezsőről, rettentő piszmogással teltek a hétvégék.

Négy hét, és ez Rómába indul

Már csak egy hónap van hátra az indulásig.

Halkan mondom... Talán összeállt

Két hét múlva ilyenkor madárcsicsergésre ébredünk Földváron, kiverjük a szemünkből a csipát a mosdó szélén, mint hamut a nagypapi pipájából – elég az alliterációkból –, azt a három, S-es méretű Tesco-szatyrot, amit összekészítettünk a kéthetes útra (és egyáltalán befér), betömjük a Bianchi fenekébe, a gyerekeket bezavarjuk a hátsó ülésre, mi Katival felhajtunk egy kávét, majd a vásznat a kocsiban a fejünk fölött, lenyúlok a kézifék mellé, szívató fel, indítókar meghúz, és a kamionmentes pályán máris Trieszt felé robogunk, távoli célként Rómát megjelölve piros filctollal a térképen.