Újságíró ennél többre nem viheti
Ha nem koptatták volna már el az elő legenda kifejezést, azt használnám. Ő a földkerekség egyetlen újságírója, akinek a MotoGP versenyzők előre köszönnek, és remegve várják, a motorsport-újságírás királya vajon miként vélekedik róluk, a gyárak pedig nem egyszer az elemzéseire hagyatkozva hoznak döntéseket a fejlesztések irányáról. Legnagyobb versenyzők kérik fel az életrajzuk megírására, és adnak a szavára: Oxley ugyanis nem csak írni tud. Amikor újságíróként benevezték a TT-re, a második évében meg is nyerte. Ennek 35 éve, és ha idén nem maradt volna el a TT, ma lenne a legfontosabb futam, a Senior kategória versenye.
A Man TT másik oldala
Sokszor leírtuk már, így minden bizonnyal a könyökükön jön ki, de a 2019-es TT időjárása annyira pocsék volt, hogy kis híján békákat ültettek a motorra emberek helyett, annyi eső esett. A csökkentett számú és távú versenyek miatt mi is megszívtuk, sajnos csak a helyszínek töredékére jutottunk el. A futamok jelentős hányadát rövidítették, sokat meg el is töröltek, így a versenyzők eléggé szétzilált állapotban mentek. Viszont amikor motorra ültek, úgy húzták neki, mintha most lopták volna őket a helyi kocsma elől.
„Amíg ésszel csinálom, mindig lehet egy következő szezon”
Kevesen vettek volna mérget arra, hogy Dean Harrison egyszer Senior TT-t nyer. Vagabund ifjúként kezdte karrierjét, akitől eleinte mindenki óvakodott, mert rendszerint túlvállalta magát. Idővel végül nem csak az esze jött meg, a tempóját is fokozni tudta, így mára Peter Hickman-nel átírták az utcai versenyzés szabályait. Harrison végül megnyerte a Seniorok versenyét. Nem titok, hogy a tavalyi TT-n leginkább kettőjükre fókuszáltam, így a nekik szegezett kérdések között fedezhetnek fel némi hasonlóságot.
