Ma már mentem háromszázzal
T. arra ébredt, hogy vacog. Azon az éjszakán időnként érezte a homlokán a hideg kezet, amely valójában csak az ő vörösen izzó fejéhez képest volt hideg – a felesége aggódva figyelte, hogy lázas-e. Hajnal négy körül aztán felébresztette a vacogó T.-t, megmérte a lázát: 39,5. Az éjjel bevett két lázcsillapító után nem rossz. T. persze tudta, hogy már csak három napja van arra, hogy utazásra képes állapotba kerüljön. A feleségével össze is veszett, aki szerint nem kellene elutazni ilyen állapotban. T. viszont fogta magát, elment az orvoshoz, aki felírt valami gyógyszert „ha holnapig nem lesz jobban, kezdje szedni” kiegészítéssel. Azonnal bevette az elsőt. El akart utazni.
