Végre egy hibrid, ami kéne!
Egyszerűen nem nyomták meg a gombot a fejemben. Mindig becsültem a hibrideket, azóta, hogy az első, japán feliratokkal teli, jobbkormányos Prius I-est vezettem Zuglóban, a Motor-Presse szerkesztősége mellett, s mindig úgy gondoltam, aki skót, és sokat jár városban, annak ésszerű választás egy dízellel szemben. De mostanáig ezt a spórolás diktálta kényszert olyan szűkítésnek éreztem, mint ahogy a szociautó-tengerből régen az ember a faros Skodát választotta, mert keveset evett, és legalább volt hozzá alkatrész. De a C-HR, az már minimum egy 110R Coupé. Arra lehet végre vágyni.