


Nem tudunk elég hálásak lenni – tényleg nekünk vannak a legkirályabb olvasóink!
Eufóriával vegyült fáradtság, fáradtsággal vegyülő eufória – este 6-kor bágyadtan szedjük az autóztatáshoz használt bójákat az Afrikát megjárt Isuzuval, nézünk ki a fejünkből, de az elköszönésekben, a baráti tekintetekben minden ott van: aki ott volt 2024 első Parkoló Parádéján, az minden bizonnyal életre szóló élménycsomaggal távozott, és nem csak arra gondolok, hogy a tulajdonosok jófejségéből utasként bárki ingyen kipróbálhatott egy Lotus Evorát, vagy százasával nézhetett olyan autókat, amik legtöbbje mellett napokig lehetne ácsorogni és beszélgetni, itt arról van szó, hogy 2800 magunkfajta gépszerető, szentimentálisan autórajongó emberrel osztozhattunk meg a hobbinkban, ami egyszersmind az életet jelenti nekünk.

Felsír a fűrész, vág a flex, repül a szikra - így készül a Merci a Parkoló Parádéra
“Ez kurva sokba lesz!” - konstatálta Vario a csapattársam közömbös hangon, amikor porschés Levi, az autóépítők épp megkoronázás alatt álló királya belevágott flexével a Bamakóra szánt 123-as Merci, művésznevén Tigris torzójába.


Így éltünk túl - a nagy Bamako beszámoló
“Amíg élek, többet nem jövök Afrikába, ott rohadjak meg!” - nyilatkoztam néhány nappal azelőtt, hogy szűk baráti körben bejelentettem a 2026-os indulást. A Bamako függőséget okozó drog, a leggyönyörűbb rémálom és a legkeményebb próbatétel is egyben, ahol minden egyes döntésed hatványozottan számít, mert bármikor nincstelenné válhatsz, az eufóriától mennybe mehetsz, vagy csak simán meghalhatsz. Mi túléltük - oklevelünk van róla - ráadásul műszaki hiba, fegyveres konfliktus, komolyabb hatósági inzultus, fosás vagy kirablás nélkül és amennyire utáltuk néhány percét akkor, most annyira hiányzik. Hogy miért? - mert a Bamakon újra azt érzed, hogy élsz.






