Meddig fognak árnyékra vetődni az automata vészfékes autók?
Apuka végigizgulja fia gyerekkorát különböző kisebb-nagyobb közlekedési balesetekkel, kórházi ügyeletekre járogatásokkal. De a fiú valahogy megússza mindig, így hát eljön az autóvezetés ideje, apuka persze rettegve ül be mellé a jobb egyre. Jön is az első rázós szitu, a sávváltásnál jelez a holttérfigyelő, a fiú szerencsére elhúzza a kormányt. A városba beérve egy figyelmetlen gyalogos fél kiló narancsot hajít az úttestre és még utána is szalad. „Itt a vége, most talán egy életre megtanulja, hogy illik felelősséget vállalni a tetteinkért” - folyik végig a hideg verítékkel átitatott gondolatfelhő apuka agyában, mire az autó csipog, majd vészfékezve megáll. „Ezt is megúsztuk!” – lapogatja meg apuka a műszerfalat, a világ újra megmenekült, mindenki boldog.
