1971 - Totalcar

Torinóból, lelkesedéssel

A hatvanas években szerintem az olaszok – a Fiatra gondolok – világrekordot futottak liszensz eladás témában. Nem véletlenül: kocsijaik vagányul néztek ki, jók is voltak, s mindenhol megállták a helyüket. Lélek vibrált bennük. Élmény volt vezetni őket, miközben műszakiság terén is szinte mindegyik típusukban megvillantottak ezt-azt. Szinte bármelyik modelljük hozta a világszínvonalat.

Ezt nem hiszed el. Nem-hi-szed-el

Csak egy öreg Fiat 500 alufelniken, mintha kicsit ültetve is lenne. Mi ebben a szenzáció? Hát, hogy ez nem csak egy alufelnikre tett, ültetett Fiat 500-as. Annál parányit több.

Versenypályáról a kaszinóhoz

Ha étel lenne, a Montrealt tartanánk a világ legfinomabb erőlevesének, benne egy óriási húsléggyel. Ez az Alfa Romeo egy polcon lakhatna saját korának Ferrarijaival, Maseratijaival. De miért nem lett ismertebb?

Segítség, üldöznek!

Van élet az Easy Rideren túl: motoros filmek Európában is készültek.

Nagyon olasz, nagyon más

Furcsa Zsiguli közeledik az utcán..., de hiszen ez nem is Zsiguli! És ha tudná a járda népe, micsoda különleges technikát rejt a szürke gúnya, még jobban csodálkoznának.

Tudja ezt egy Focus ST?

Tudják, milyen volt egy Focus kupé 40-50 évvel ezelőtt? Ezerszer jobb! Ami manapság alsó középkategóriás, erős autó címen a Fordnál megy, csak világméretű átkúrás, semmi más. Egy mai Focus ST ehhez a TC1-es Taunus Coupé V6-hoz képest maga a szánalom.

Két ütem, a guruló pirula

Visító sportmotorok, dübörgő cruiserek és álmatagon ringató túrázók után néha üresség köszönt rám. Nem izgat a gyorsulás, köpök a simán járó motorra – képtelen vagyok áhítatosan kiejteni: nyomatékcsúcs. A fásultság ellen csak egy gyógymód van, be kell indítani a mai szemmel tökéletlen és elavult kétüteműmet, szagolni egy picit, és 85-tel bejárni a környéket.