Összement a Föld az elmúlt száz évben, egyetlen hálóba vagyunk szőve mindannyian. Globális termelés, globális kereskedelem, fénysebességgel terjedő információk, játékelmélet, szabályozási technikák. Hát éppen ez az: ha egy pénzember elmér valamit Amerikában, attól egy minimálbérrel fizetett magyar munkás elveszítheti az állását. El is fogja sajnos, és nem csak egy.

hirdetés

Kockázatkereső amerikai befektetési bankárok játszadozásával indult
a móka, s lám, mi lett belőle: nyakunkon a világválság, ami
az autóipart sem kíméli. A háló szemein lépegetve a folyamat
elég jól nyomon követhető. A felelőtlen kihelyezések miatt
megroppant az amerikai jelzáloghitelezés, majd lépésről lépésre szinte
a teljes pénzügyi rendszer. Sok hitel beragadt, a bankok
kilakoltatnak, és ráteszik a kezüket a jelzáloghitelükkel
terhelt ingatlanokra, hogy részben azok értékesítéséből stabilizálják
a helyzetüket. Addig is áthidaló hitel kéne nekik, de gyorsan,
csakhogy oda a bizalom, a bankközi hitelek hirtelen
megdrágulnak, elérhetetlenné válnak.

Közben az ingatlanok ára olyan mélyre zuhant, hogy már nem fedezi
a rájuk kiadott hitel értékét. De még ilyen olcsón sem kellenek
a kutyának sem, mert a fogyasztók is óvatossá váltak, és
inkább kivárnak, tartalékolnak. Különben is, kellemetlen veszteségeik
vannak, hiszen a megdráguló hitelek miatt megnőnek a havi
részleteik, a részvényeik értékének egy tekintélyes része pedig
elpárolog a tőzsde mélyrepülése miatt.

Nagy márkák zuhanórepülésben

Mit nem vesz egy ilyen helyzetben a jó esetben megfontoltabbá
vált, rossz esetben bepánikolt fogyasztó?

Úgy van: például új autót.

Az, hogy az amerikai autógyárak évek óta rosszul szerepelnek
a saját piacaikon, már több éves történet, az ok elsősorban abban
keresendő, hogy a német és japán konkurensek többnyire szebb, jobb
és gazdaságosabban üzemeltethető autókat gyártanak, a vevők tehát
inkább ezeket keresik, különösen amióta Amerikában is megdrágult az
üzemanyag.

Csakhogy most már a sikermárkák eladásai is negatívba
fordultak: az egy évvel korábbihoz képest a BMW forgalma 26,
Toyota forgalma 32, a Nissané pedig majdnem 37 százalékkal
csökkent. És a tőzsdei hírek sem biztatóak: a GM
részvényárfolyama az 1952-es szintre zuhant vissza, a Ford
részvényei is erőteljesen gyengültek.

Európa egy ideig reménykedett, hogy karosszékből nézheti az
amerikaiak vergődését, hiszen az öreg kontinensen jóval konzervatívabb
a hitelezési politika, más szerkezetű a bankrendszer, de
a remény természetesen alaptalannak bizonyult. Elsősorban olyan
bankok és biztosítók roppantak meg, amelyek korábban alaposan
bevásároltak az amerikai jelzálogpiaci papírokból.

A britek villámgyorsan 45 milliárd fontot pumpáltak a pénzügyi
szektorba, és szerdán egy újabb, 250 milliárd fontos bakmentő programot
jelentettek be, hogy a csődhullámot megakadályozzák. Mentik az
ingadozó pénzintézeteiket a többi uniós államban is, meg kell
fogni a billegő dominókat, mielőtt felborítják egymást.

Az újautó-eladásokat a magas energiaárak már korábban is
lassították Európában, most a fogyasztók még nagyobbat lépnek
a fékre. A folyamat már nyáron is jól érzékelhető volt: sok
autógyárban több héttel is meghosszabbították a szokásos nyári
leállásokat, azóta pedig félgőzzel üzemelnek a szerelősorok.
Augusztusban 16 százalékkal estek vissza az európai eladások,
a készletek a gyártók nyakán porosodnak, érthető hát, hogy
több márkánál is – így az Opelnél és a BMW-nél – újabb leállások
lesznek októberben.

Egy kis hazai

Magyarországon is csökkentek a legtöbb márka eladásai az egy
évvel korább szinthez képest az elmúlt hónapokban. Ennek azonban még
nem a nemzetközi, hanem inkább a hazai pénzügyi válság volt
az oka, amin a szigorú, kereslet-visszafogó hatású
konvergencia-programmal igyekszik úrrá lenni már két éve
a kormányzat. Ehhez még hozzáadódott a magas energiaárak
hatása: a durva üzemanyagszámlák olyan pénzeket húztak ki az
emberek zsebéből, amit akár új autók finanszírozására is fordíthattak
volna.

És minderre most még ráhullámzik a nemzetközi válság, de
rendesen. Remélhetőleg nem cunami lesz, ami mindent visz, beleértve az
autót és a fejünk fölül a tetőt, de hogy térdig elborít
bennünket, az nagyon valószínű. Hogy csak a járműipari vonalon
maradjunk: ha ne adj Isten a GM, az Audi, a Suzuki kevesebbet
termel, az nagy valószínűséggel érinti a magyarországi gyáraik
teljesítményét is. És ugyanígy a beszállítóikét is. Meg azokét
magyarországi a beszállítókét, akik a többi márka európai
szalagjaira termelnek. Továbbá azoknak a vállalkozásoknak
a tevékenységét, amelyek különféle szolgáltatásokat nyújtanak,
például takarítanak, karbantartanak, környezetet védenek ezekben
a gyárakban.

Ha ön igazgató lenne egy olyan cégnél, amelytől hirtelen harminc
százalékkal kevesebb alkatrészt vagy autót rendelnek, mit tenne?
Először is, nagyon nem örülne, majd meglehetős gyorsasággal többféle
intézkedést hozna. Ezek közül az egyik valószínűleg az lenne, hogy
a csökkent volumen miatt feleslegessé vált, de képzett és
gyakorlott szakembereit igyekezne megőrizni, és számukra
a gyárkapun belül értelmes és elfogadható munkát találni.

Hiszen abban reménykedne, hogy a visszaesés csak átmeneti,
a válság gyorsan elmúlik, és a termelési mutatók
visszakúsznak szépen a helyükre. Első körben udvariasan
megköszönné a külső szolgáltatók addigi áldásos tevékenységét, és
a karbantartást, takarítást a saját dolgozóival oldaná meg.
Ha erre nincs lehetősége, vagy ha nagyon elhúzódik a recesszió,
marad az elbocsátás.

Aki az utcára került, valószínűleg nem azzal tölti a napjait,
hogy autókat vásárolgat, így a kereslet tovább csökken. És nemcsak
az autópiacon, hanem szinte minden területen. Akár az is előfordulhat –
reméljük, csak elméletben – hogy a rendelések visszaesése miatt ön
kénytelen becsukni a vállalkozását, ami elég nagy gebasz, de
nézzük a jó oldalát is: ha ön korábban sikeres volt, és
összegyűjtött némi magánvagyont, végre kipihenheti magát
a Bahamákon, míg volt dolgozói a sarki kocsmában sörüket
isszák.

Apropó, mi az, ami jó, és mi az ami rossz egy ilyen globális
válságban? Mint láttuk, a legkellemetlenebb része, hogy
elveszíthetjük a munkánkat, miközben a megélhetési költségek
nagy valószínűséggel tovább drágulnak, és még az infláció is felpörög.
Mivel a gazdasági növekedés visszaesik, borulhat az ország
költségvetése, aminek végső soron és előbb-utóbb úgyis az állampolgár
issza meg a levét. A napokban megszavazott hétszázmilliárd
dolláros amerikai bankmentő program például minden egyes amerikai
állampolgárnak, beleértve a gyerekeket és az öregeket is,
fejenként mintegy félmillió forintos terhet jelent. És egyáltalán nem
biztos, hogy nem lesz szükség több drága mentőakcióra.

Nehéz felhőtlenül örülni nekik, amikor épp szenvedünk tőlük, de
a válságoknak pozitív hatásai is vannak. Miként a vers
mondja, a gyenge elbukik, az erős megállja – elvileg tehát
rendeződik, tisztul a mezőny. Ez egy szép és hasznos makrohatás,
kár, hogy melléktermékként igen kellemetlen egyéni csődöket
produkálhat. Ha van munkánk és jövedelmünk, ne adj isten, vagyonunk
a válság közepette is, akkor viszont élvezhetjük a visszaeső
kereslet miatt csökkenő árakat.

Némiképp olcsóbbodhat az energia, elsősorban az üzemanyagok, amiknek
az árát a korábban pörgő kereslet a magasba tekerte. De
ingatlanból is érdemes ilyenkor bevásárolni: ha önnek kellemes fekvésű,
tengerpartra néző floridai apartmanra van szüksége, szaladjon, mert
most közel harminc százalékkal olcsóbban megveheti. Részvényt
a tankönyvek szerint akkor kell venni, amikor olcsó, na, hát most
már elég olcsó némelyik, ha hosszú távra tervez valaki, néhány ügyes
tranzakcióval most megalapozhatja a szerencséjét. Vagy nem –
részvénnyel játszani, az egy külön műfaj, mindig benne van
a kockázat.

Beláthatatlan kilátások </3>

Ami az autópiaci kilátásokat illeti, a jóslást meghagynám az
okosabbaknak, de néhány tendencia józan paraszti ésszel is
kikövetkeztethető. Könnyen elképzelhető például, hogy a vevők egy
részének figyelme az új autók helyett a használtak felé fordul.
Mások, akik korábban vásárlást fontolgattak, inkább kivárnak, hiszen
elgurulnak a meglévő kocsik is még egy ideig, amíg javul
a helyzet.

Tovább csökkentheti a keresletet, ha megdrágulnak a banki
hitelek, és szigorodnak a hitelnyújtás feltételei. Márpedig ez
könnyen előfordulhat, hiszen elég sok hiteles és lízingelt autót
kénytelenek visszavenni a finanszírozók itthon is olyan
ügyfelektől, akik nem bírják törleszteni a tartozásukat.
A kereslet visszaesése és átrendeződése nehéz helyzetbe hozhat,
csődbe vihet jónéhány kereskedőt, és csökkenti az állam bevételeit is,
hiszen az autóvásárlásra kivetett brutális adókból és illetékekből
kevesebb folyik be az államkasszába.

Új autót venni? Vagy inkább használtat? Vagy kivárni, és valami
kishozamú, de kockázatmentes megtakarításba fektetni a pénzt?
Ki-ki döntsön a saját pénzéről a saját belátása, lehetőségei
vágyai és szükségletei szerint – én mindesetre most nem autót vennék,
ha pénzem lenne, hanem inkább részvényt. Autót meg majd később, az
árfolyamnyereségből, ha a válság elvonultával ismét beköszönt az
(autós) kánaán. De ez én vagyok – két ismerősöm is gépkocsit vásárol
a hétvégén, mert ők meg azt mondják, hogy így a pénzük
hasznot nem termel ugyan, de legalább hasznosul.

Kövesse itt a felgyorsult eseményeket!
Gazdasági világválság percről percre.