Fotó:
A végsebesség eléréséhez kell ez a póz
A kipufogó és az elektronika kihozza az emberből az állatot
Laza testtartással - nincs rajta túl sok hely
Csak a kidörrentőn látszik a különbség - balra a Karasna Honda
Pár kilót tán spórol is a karbon dob
Zseb Ducatik egymást közt - a kettő ára már kiad egy eredetit
Kicsit mókolni kellett a kipufogóval, hogy felmenjen az Akra dob
Ducati Monsternek látszó Hondák
Térhálós acélcsőváz - szép, könnyű és merev
A lámpafelfogatás eléggé kisipari
Végtelenül egyszerű, japános kezelhetőség
Klasszikus, két órás műszerfal. Napsütésben kín a fehér hátlap
Csikós szerint csutkakormánnyal még jobb lenne
Nagyon alacsony, 775 milliméteres az ülésmagasság
Alig fogyaszt valamit - tesztátlag kevéssel 3 liter fölé jött ki
Vízhűtéses, DOHC V2-es motor 90 fokos hengerszöggel
Nem túl erős a blokk, de mindig jól használható
Szépek a részletmegoldások is
Hatékony a hátsó fék is
Tuning után sem lett a gyári 30 lóerőnél sokkal erősebb a blokk
Nem gyenge a kétdugattyús nyereg és az egyetlen tárcsa, de a fékhatás soha nem elég
Állítható a hátsó rugóstag előfeszítése
Power commander igazítja vezérlést a sportkipufogóhoz
Az ülések alatt még pakolóhely is van
Ülésnyitás és rögzítőszem a csomagtartó hálóhoz
Szép tárgy a karbon Akrapovic dob, a hangja pedig egyenesen csodás
Hátul egyszerű lengővilla, pici, 220 mm-es féktárcsa
Még a hátsó lábtartó-konzol és térhálós
Akkor is elég hangos, ha bent van a szűkítő
Félénk kisegér hangja van a gyári dobbal
Kemény az üléspárna, két személynek pedig szűk is
Egyszerű, de szép a hátsó lámpa
12 év után végre Európába is elért a VTR