Fotó:
Nem nehéz észrevenni, hogy nem egy mezei Clióval van dolgunk.
Jelenleg csak egy felszereltségi szintet és limitált modellt takar a felirat.
Három ajtó, alacsony övvonal, magas kabin. Kellett az ültetés, így...
...lett igazán mokány. Hot-hatch, a régi iskola szerint.
Azt hittem, majd jó kép lesz, ahogy a földhöz lapul, hát nem. Előnye, hogy nem kell reszketni a fekvőrendőrök előtt.
A fehér "Forma-1-es szárny" színe választható.
Szép a Gordini-kék, de a villámsárga ütősebb.
Szépen, versenyautót idézve szól a dupla kipufogó.
Nem kamu, tényleg itt távozik a fékektől a forró levegő.
Évek óta megbízhatóan szállítják az élményautókat.
A felni is spéci, Gordini-cucc.
Ahogy a Twingónál, itt is apró G-betűkkel van teli a gyorsítócsík.
Gonosznak kellőképpen gonosz, szerencsére ez csak a külső, valójában kevés kezesebb sportos autó létezik a piacon.
Megéri?
Ez a fűtött Gordini-ülés. A feláras Recaro legalább egy kategóriával jobb.
Középállást mutató varrás a kormányon, és a puha műszerfalon is.
Nem ezért szeretjük az RS-t.
Klíma, audió, bluetooth, minden, ami kell. De legfőképpen erős szívómotor, remek futómű és precíz kormány.
Ahol jó lenni
Nem véletlenül kezdődik a piros mező 8 ezer alatt. 4000-től felfelé az igazi.
Ez még a vállalható kialakítású kezelőpanel. A "mindent egybe" változattal ellentétben.
Kikapcsolod. És úgy is marad. Éljen!
Semmi gond nem volt velük, a könnyű fenék játékosan fickándozik, ha eléggé megrángatjuk.
Ez így jó, ahogy van. Ekkora autóhoz nem kell még turbó.
Ennyi a maximális kormányszög, nem sok, a fordulókör elég nagy.
Nehéz kihozni a sodrából.
Gordini és Abarth. A két olasz zseni.