Fotó:
Reliant 6cwt. Mi elsősorban a Bean-filmekből ismerjük a márkát, mint a Rowan Atkinson által felborítandó háromkerekűt, de igazából jó régi cég volt, amíg volt. A Reliant 1935-től készített ilyen autókat, amikor megvette a Raleigh-től az efféle furgonok gy
Scott Flying Sqirrel, 1937. A világ első, igazán jó kétütemű motorokat gyártó cége volt. A kéthengeres, vízhűtéses konstrukció 1904-ben jelent meg, és a fejlődés során a Scottokat hihetetlenül erős motorokként tartották számon. Ez a Flying Squirrel 600 kö
Ariel 4F, ismertebb nevén 'Square Four', azaz négyzetes négyes, 1931. Négy hengere nem sorban, de nem is V-, hanem négyzet alakban volt, innen a név. Két mellék-, és egy fő főtengelye volt, ezek fogaskerék-hajtással kapcsolódtak, a vezérlés eleinte láncca
Ascot-Pullin Utility De-Luxe, 1930. Vicces a név, mármint a haszon-luxusjármű, vagy mi. De a Cyrill G. Pullin nevű, Isle of Man Tourist Trophy-t 1914-ben megnyerő tervező által motor minden volt, csak vicces nem. Inkább futurisztikusnak mondhatnánk a korá
Royal Enfield Experimental, tehát kísérleti - hirdeti a tábla az 1919-es, négyhengeres motor mellett. A britek egészen az Ariel Square Four sikeréig az egyhengeres gépeket erőltették. Ez a Square Fournál bő tíz évvel korábbi, kézikaros indítású, vízszinte
Royal Enfield Experimental blokkja. Nagyon Henderson, avagy Indian
Scott Flying Squirrel blokkja
Az egykoron világhírű 'Sloper', azaz 'döntött' modell a BSA-tól, hivatalos nevén S28 OHV, amely a harmincas években még Magyarországon is ismert volt. A döntött henger laposabb vázat, jobb hengerfej-hűtést, divatosabb megjelenést hozott, bár a maga korába
Peters 2 3/4 HP, 1924. A repülőgépmérnök J. A. Peters három évet dolgozott ezen a motoron, amelyet egy négyütemű, 348 köbcentis Blackburne-blokk hajtott. Érdekesség, hogy a későbbi néhány példányba saját készítésű kétüteműt szerelt. A motor különlegesség
BSA B25 2HP, 1925. A húszas évek egyik angol népmotorja volt a gömbölyű tankos, 1920-tól gyártott, oldalt szelepelt blokkos, 249 köbcentis, kétsebességes gép
Ner-A-Car 2 3/4 HP, 1921. Autószerű vázszerkezet, alacsony tömegközéppont, hatalmas sárvédők - az amerikai Carl A. Neracher által tervezett, Angliában gyártott autópótló motor közepes népszerűséget élt meg, 1920-tól 1927-ig gyártották
A motoros roller sem új találmány. Ez a 125 köbcentis, felülvezérelt motorral hajtott Mobil Pup 1919-ben készült, egyike az első világháború utáni motorroller-láz szülötteinek. A Stafford Auto Scooters Ltd. által készült gépet állítólag az amerikai Autope
Hogy a Vespa elsőségét is elvitassuk: itt egy 1920-as ABC Skootamota. Az ABC az első világháború elmúltával, a megrendelések elapadásával új lehetőségek után nézett, ez lett az eredménye. Egy bizonyos Granville Bradshaw tervezte. 125 köbcentis
Skootamota blokk. Alig nagyobb a tanknál, pedig az is apró
Coventry-Eagle B33, 1926. Nálunk nem sokan ismerik, pedig jó régi márka, 1901-ben alapították, igaz, akkor még csak bicikliket készített. A Motorcycle magazine erről a 300-as B33-asról így jövendölt - "csodás kivitelezése és kedvező ára révén sok vevőre t
'A Sunbeam', hirdeti a felirat a tankon. Valójában a Sunbeam szép számmal készített motorkerékpárokat, e modell konkrét neve Sunbeam Standard Model 3. Ezt a példányt egy bizonyos Graham Walker adta el egy iskolaigazgatónak az 1924-es Olympia Show-n. Soha
Douglas Model R, 1913. A Douglas 1910 és 1925 között szinte módosítások nélkül készítette ezt a fajta típust. Az R a luxuskivitel volt, lábi kuplunggal és berúgóval. Sajnos az itt bemutatott példányról ezek hiányoznak. A példány valaha Gordon Murray, hír
A Douglas az elsők között használt bokszermotorokat, igaz, hosszában építette be. Vagy - ha szigorúan a definícióhoz ragaszkodunk, miszerint a motor irányát a főtengely állása adja meg, akkor keresztben. Csak forcsak egy hosszában levő hosszúkás tárgyat k
Royal Enfield 3 HP, 1914. Egyike az elsőknek, akik V2-es motorokat készítettek, a Royal Enfield hosszú ideig elegáns, drága motorkerékpárokat készített. India akkor pedig még távoli gyarmat volt, nem motorkerékpár-gyártó állam. Ennek a 350 köbcentis V2-es
Zenith Gradua 3 1/2 HP (vízhűtéses verizió), 1913. A Zenith motorkerékpár-márkát a tízes években az állandóan változtatható hajtás-áttételről ismerték sokan, a szerkezet két kúpkerék-pár között futó szíjból állt, amelyek a mai CVT-vel szinte pontosan azo
1913-ban a vízhűtés kábé olyan dolog volt motoron, mint ma a légzsák. Létezett, de igazából nem. Nem csoda, ha a Zenith Green-blokkja ilyen kretén
Harley-Davidson 11 HP, 1915. Európában finom motorokat készítettek akkoriban, mert már elég sok volt a burkolt út. Amerikában viszont lényegében nem voltak utak, az amerikai ősmotor masszív, erős szerkezet volt. Mint például ez a 989 köbcentis Harley
BAT 5/6 HP, 1913. A BAT úttörő londoni márka volt, már nagyon korán elkezdtek JAP V2-es blokkokat használni, s bevezették a rugózott hátsó kereket is. Az 1912-es, oldalkocsis használatra tervezett 5/6 HP-t különösen megerősítették, ezen az egész lábdeszká
Matchless 2 1/2 HP, 1905. Egyike a legkorábbi Isle of Man TT-győztes márkáknak, a Matchless teljes létezése alatt mindig is a sport élvonalában volt. Ezt a gépet egy 327 köbcentis JAP-blokk hajtja, a végsebesség olyan 50 km/h körül alakul
Zsákhengeres, oldalt szelepelt JAP-blokk a Matchless-ben
Motosacoche 2.5 HP, 1915. Olyan, mint a Monteverdi - ritka gép, ráadásul svájci. A korai Motosacoche-ok olyanok voltak, mint a Dongó - egyszerű, biciklivázra szerelhető, kész hajtások. Igaz, a képen szereplő példány már igazi motornak készült
Motosacoche-blokk, 290 köbcentivel
N.S.U. 3 HP, 1906. Messze még a nálunk, veterános körökben viszonylag elterjedt OS-ek és OSL-ek korszaka, ez a motor itt több mint száz éves. Ez egy kicsike motor az akkori kínálatból, csupán 402 köbcentis
Itt nem a jármű az érdekes, hanem a benne levő motor, meg az évszám. 1899-et írunk, a Perks c Birch Autowheel ekkor készült. A név a motorral egybeépített kereket takarja, nem a biciklit, amibe építették. Aki akarta, előre (főleg triciklis üzemben vált be
'Kérem, töltse tele' - mondja ma a vicces Autowheel-tulajdonos a benzinkutasnak. Ez a kis izé 222 köbcentis, és még a tank is benne van
Triumph 2 1/2 HP, 1903. Két német alapította 1897-ben ezt a minden brit márkák legpatinásabbikát, igaz, először csak kerékpárokat készítettek, motorgyártás csak 1902-től folyt. Ez itt még egy JAP-blokk a 2 1/2 HP-ban, nem sokkal később már szenzációsan jó
Cycle Components, 1899. Úgy hangzik a név, mint valami kínai beszállító, pedig egy birminghami úttörő céget takar. Az üzem egy csarnokban volt az akkor már létező Ariel motorkerékpár-gyárral, s mindketten motoros tricikliket készítettek (l. Csonka postai
Triumph 5T Speed Twin, 1948. 1938-ban mutatták be ezt a motort, akkoriban rendkívül modern volt a teleszkópvillája, kéthengeres építése miatt. Konkrétan ezzel a típussal indult el az egyhengeresek háttérbe szorulása és a twinek előretörése. Ezt a példányt
Jól látszik a Triumphon a dinamó és a gyújtás meghajtása
Egy szétfúrt első fék
Olajtartály. Ezek a motorok tipikusan száraz karteresek voltak, máskülönben nagyon magasak lettek volna a blokkok
Mi ez, talán tűzoltókészülék? Mindenesetre nem tűnik civil szerelvénynek
Royal Enfield Crusader, 1959. Már a lengővillás váz korszakában járunk, sőt, nagy újdonságként a motorblokkot és a váltót is egybeépítette a Enfield. Ezt is rendőri oktatási célra szabdalták szét
Elstar JAP Grasstrack, 1948. 1925-ben Angliában a negyvenes években betiltották a közúti versenyzést. A motorversenyzők ekkortól füvön (innen a grasstrack név) tartották versenyeiket. E furcsa helyzetből fejlődtek ki a grasstrack gépek, az olyanok, mint e
Rotrax JAP Speedway, 1950. Versenypályára tervezett gép 500-as blokkal
Ariel Chopper, 1954. Ugye, milyen régi? Na azért nem annyira, a choppernek csak az alapja az 1954-es, 1000-es Square Four, aztán a hatvanas évektől folyamatosan épült tovább. A motor mellett jó kis képsorozat volt az egyes stációkról, meg az újságbeli meg
Ó istenem, a legnagyobb Ariel Square Four-blokk...
BSA Gold Star, 1956. A világ egyik leghíresebb sportmotorja volt vagy egy évtizeden át, ez egy utcai változat. Minimális módosítással iszonyatosan ütős versenymotorok lettek ezekből
Triumph 6T Thunderbird, 1949. 650-es Twin, a Triumph azért kezdte gyártani, mert Amerikának kellettek a nagyobb motorok. Rendkívül jó motor volt, 160-as végsebességgel, finom működéssel
Ősmotor-tárlat messziről
Katonai gépek vigyázzban
A sztár azért mégiscsak egy épített chopper
Igen, azok háttámla-csövek. A kipufogókat lejjebb kell keresni
Triumph 3TW, 1940. Ötvendarabos prototípus-széria készült a hadseregnek 1938-39 során, de soha nem álltak szolgálatba az 1940 novemberi, Coventry-t ért légitámadás miatt. Állítólag jól beválhatott volna. Egyébként ez az első generátoros töltésű brit motor
Norton 16H, 1942. A második világháborúban használt 400 ezer brit motorkerékpár közül nagyjából a negyede volt Norton, és elsősorban ilyen. Ósdi, de megbízható technikájú (oldalt szelepelt blokk, négyfokozatú váltó) motor. A civil, 500-as 16H-ból egyszerű
Royal Enfield, minisztériumi ellátmányi prototípus, 1945. A háborút Nagy-Britannia lényegében átalakított civil motorokkal csinálta végig. 1944-ben írtak csak ki pályázatot katonai célmotorra. A BSA, a Douglas, a Royal Enfield és a Triumph mind benyújtott
Harley-Davidson 42 WLC, 1942. Masszív, erős motor volt, mint az amerikaiak akkoriban mind, de súlya miatt rosszabbul bírta a terepes használatot, mint az európaiak, ez rendre ki is derült bevetéseken. 750 köbcentis, akár 120-at megfutó típus, ami a tipiku
Brockhouse Corgi, 1949. A második világháború alatt készültek az összecsukható Welbike-ok, ejtőernyős használatra. A 98 köbcentis Brockhouse Corgi ezeknek volt a civil változata. A divatos olasz robogók előretöréséig jól fogyott
Motoros görkorcsolya, 1942. Egy bizonyos Thomas Hancocks of Beaconsfield találta fel abban az évben ezt az izét. Csak azért mondom, hogy legyen kit lehülyézni. Lábbal lehetett kormányozni, a gáz-kuplung kombinációt berugózással lehetett kezelni. Guggolva,
Triumph Twin 3TA, 1962. 1957 elején a Triumph bemutatta azt a motort, amely újra fontos szereplővé tette volna a 350-es kategóriában. 'Twenty-One'-nak, azaz huszonegynek nevezte a cég huszonegyedik születésnapja miatt, de a karosszériája miatt hamar rárag
Legalább egy évig megélt valamilyen krómozóüzem az Ariel Chopper elkészítéséből
Velocette LE Mk. III, 1969. Ilyen motor Magyarországon is van. Kéthengeres, négyütemű, vízhűtéses bokszermotor hajtja, kardánhajtásos, préselt acél a lemezváza, állítható a hátsó rugózása. Egy gyöngyszem. Lassú gyöngyszem mellesleg, bár a kezdeti 149 köbc
Nem tudok elszakadni az Ariel Choppertől, annyira más, mint az amerikaiak... Ez egy első nézet
BSA Bantam D1, 1949. A legnagyobb akkori brit motorkerékpár-gyártó, a BSA 1948-ban vezette be a DKW-alapú (német háborús jóvátétel) Bantamet. Húsz évig gyártották, az ötvenes években messze ez volt a legnépszerűbb motor Angliában. Létezett későb 150-es és
Ariel Leader, 1959. Vélt piaci igény diktálta a kétütemű, kéthengeres, modern, burkolt, hidraulikus csillapítású első lengővillás, térdvédős, plexis motorkerékpár létrejöttét. Bár a motor szép volt, senkinek nem kellett jó drágán egy büdösen zakatoló kétü
Cyclemaster, 1953. Az angolok Dongója, amikor épp olyan csórók voltak, mint mi. 25,7 és 32 köbcentis kivitelekben készült, a motort, a kuplungot, az üzemanyagellátó-rendszert, valamint a gyújtást mind beépítették a kerékbe, amit be lehetett szerelni bármi
Lambretta B, 1948. Katonai motornak készült ez is, de szépen átszivárgott civil használatba - persze olasz. A Lambretta a gazdag és értő ember Vespája volt, a minősége messze meghaladta a népszerűbbé vált másik nagy olasz gyártóét. Ez egy korai, 123 köbce
Vespák is vannak a múzeumban, persze, bár az angolok a Lambrettát többre tartották, magasabb ára ellenére is közel ugyanannyi fogyott belőle
BMW R50 Steib oldalkocsival, 1957. A BMW drága motor volt Európában, iszonyatosan húzós volt Nagy-Britanniában. Az akkori modellek kivételes minőségét, motorozhatóságát soha nem vitatta senki, de csak nagyon kevesen tudták megfizetni. Ez egy 490 köbcentis
Még mindig nem tudok betelni az Ariel Chopperrel...
Greeves Hawkstone, 1961. A cég mindössze húsz évig készített motorokat, ráadásul csak egyszerű kétüteműeket, abban az időszakban elképesztő sikereket ért el triál- és terepversenyzésben, mondhatni, a kor rettegett mindent vivője volt. Ennek a 250-es példá
BSA Victor Grand Prix, 1967. Gyári scrambler, Dave Nicoll ezzel indult (sikerrel) az 1967-es és 1968-as Nagydíj-szériában. 441 köbcentis, 35 lóerős
Norton prototípus, 1953. Nem biztos, hogy a lerongyolódott brit munkásoknak pont egy műszerfinom, de kicsit túlsúlyos, másfélszeres árú OHC-250-esre volt szüksége a háború után alig nyolc évvel. Ezt a Norton is felismerte, és nem lett belőle szériamodell.
Gyönyörű nyomórúd-tokozás a 250-es Nortonon, a tervező nyilván látott Vincentet is
Egy kép az Ariel Chopper blokkjáról. Tudják, három főtengely van odabent...
Triumph T150 Trident, 1972. Az egyetlen háromhengeres Triumph-típus (741 köbcenti), a cégközösség miatt kis híján megegyezik a BSA Rocket 3-mal, aminek viszont sokkal jobb neve és designja volt. Versenykivitelei különösen sikeresek voltak a hetvenes évek
Kawasaki 900 Z1B, 1974. A hetvenes évek elejének egyik legsúlyosabb japán superbike-ja. A Honda 1969-ben mutatta be az első superbike-nak tartott valamit, a CB750 Fourt, de ott problémák voltak a villaszöggel, a fékekkel. A Kawasaki volt a második a Z1-es
Leghátul Leon Haslam 2004-es Ducati 999RS-e, aztán Gregorio Lavilla 2006/07-es Airwaves Ducatija, utána John Reynolds és Sean Emmett 2001-es tartalékmotorja, a Ducati 996RS, majd teljes életnagyságban a világot először lecövekelésre késztető Ducati 916-os
Egy rakás modern, nagyon zsír versenymotor, amikhez egyáltalán nem értek
Két Triumph versenymotor, a sárga 1960-ból, a kék 1962-ből. Mindkettőt ugyanabban az összedőlt pajtában találták meg, miután több évtizeden át eltűntnek vélték őket. A sárga a "Yellow Peril", azaz a sárga veszedelem, a másik a kompresszoros "Blue Peril",
Norton Commando, 1975. A Norton az 500-as Dominatorral kezdett bele a twinek gyártásába, a Commando volt az utolsó a szériában. Eleinte 750-es, majd 800-as motorokkal készült. Ha úgy vesszük, a Commando volt a legendás, de elsüllyedőfélben lévő brit motor
Kawasaki 900 Z1B, banántankkal, very seventies-fényezéssel
Mindenféle szörnyű biciklik
Angol, japán, dva bratanki...
Honda CB1100R, 1983; Suzuki RG500 Gamma, 1985. Két, teljesen eltérő karakterű japán sportgép, de mindkettő nagyon hasonlít a versenyeken használt változathoz, és mindkettő szuper sikeres volt. A CB1100R a CB900F továbbfejlesztésével jött létre, és egy ide
Suzuki B-King ABS, 2008. 2001-ben még csak a tokiói szalon egyik tapogatózó-prototípusa volt, 2008-ra motorrá érett. Motorja a mindenkit megölő Hayabusa típus 1300-as, de kompresszorral kellően erőssé tett kivitele, alig 181 lóerős
Honda RC162, 1961. Négy henger, 250 köbcenti, és Mike Hailwood, Jim Redman, Tom Phillips ilyen motorral lett 1., 2., 3. a Lightweight TT-n 1962-ben
Alu váz a Yellow Perilen
Úgy gondolták, hogy egy ilyen csőr áramvonalassá teszi majd
Köpte az olajat ez is
1962-re rájöttek, hogy a tömpe idom is éppoly jó
Ott a kompresszoros Triumph-blokk
AJS 7R, 1958. Ezt a motor olyanoknak készítette az AJS, akik versenyezni akartak, de csak utcai gépet tudtak venni. Hamar ráragadt a 'hülyegyerek-versenygép' név, de a kezelhetőségét, a teljesítményét, a megbízhatóságát mindenki imádta. 1962-ig gyártották
Kawasaki H2R, gyári Randy Hall-speciálgép, 1972. 110 lóerős, 750 köbcentis, egy rakás mindenféle 2., 3., 5. helyet szerzett. És szép zöld, pedig a Kawasaki akkoriban fedezte fel, hogy béka szeretne lenni
Benelli Sei 750, 1975. A világ legkisebb széria hathengeres motorja, egyben az első hathengeres szériamotor is. Ez a példány soha nem volt forgalomban, lényegélben nullkilométeres
Honda CB750 Four K0, 1970. 1968-ban, a tokiói szalonon mutatták be a világ első superbike-ját, mert bizony, minden motortörténész szerint ez az. A Honda, és talán a világ első keresztben négyhengeres szériamotorja. Sokan úgy tartják, hogy egy személyben f
Norton 30M Manx, 1960. Iszonyatosan sikeres, iszonyatosan híres angol versenymotor
Kawasaki gyári versenygép, 1975. Vízhűtés, három henger, két ütem - bár a felépítése fura volt, ez a Kawa mindent szétvert az első Isle of Man TT-n
Hejira Ducati Formula 2, 1983. Egy angol, Derek Chittenden tervezte ezt az olasz motort, amelyet mechanikai értelemben péppé tuningoltak. 1983-ban új körrekordot állított fel az Isle of Man TT-n. 600 köbcentis, 80 lóerős
Egy 500 köbcentis, négyszelepes Rudge-versenyblokk
Rudge-Whitworth, 1928, abban az évben megnyerték vele az Ulster GP-t
Angol, japán, dva bratanki...