Fotó:
Városban nagyon élvezetes: a pörgős kétütemű alapból versenyhangulatot ad
A gyári 18-as első kerék helyett 17-est kapott
A fordulatszámmérő a tachométer helyére költözött
A két füstölgő gyorstüzelő
A matricák árulkodóak: ezt a motort Japánban helyezték először forgalomba
Prox dugattyúkat kapott a Yamaha
Kis sild tereli az olajos füstöt
Az utas is kényelmesen elfér
A Fazer futóművel csökkent a hasmagasság
A felhúzott dobok jellegzetesek
Gyárilag csak egy 320-as tárcsa volt a motoron, így kettő 298-ast kapott
Az új hátsó futómű nem vált kárára
Hővédő lemez - nem kell félni, hogy leég a lábunk
Kormánylengés-csillapítót is kapott a TDR. Persze nem gyári
Ha megvan a fordulat, nagyon jól veszi a gázparancsokat. Látják? nincs önindító
A gombok kiosztása hagyományos
Tuti japán eredet
A kipufogó alaposan kitakarja a kompakt kéthengerest
A 180-as gumi talán túlzás, 160-170 is elég lenne
A fényezése és színválasztása nagyon frankó - ma már nincs ilyen sajnos
Hátulról semmi árulkodót nem látni
A szögletes lámpa, lássuk be, nagyon frankó
Az idom élei passzolnak a lámpa formájához
Nem divat a kétütemű, de egy ilyen motort próbálva azt mondom, kár értük
Berúgóval indul. Nem kell sokat tornázni rajta
A gumi is tanúsítja, hogy nem szívesen döntögetik ezt a motort
Élek és ívek: a TDR formája időtálló
A farokidom a dirt track pályákra is passzolna
Na, oda kell betölteni az olajat. Nem egyszerű
Ha nem forgatjuk ki, nyugodt motorozásra is alkalmas
Meggörbíti a teret, ha gyorsulni kezdünk vele
Óvatosan a gázzal, könnyen ágaskodik, vagy ha úgy ülünk, elpörög
A hangjára sokan odafordulnak, ma már nem hallani ilyet