Fotó:
Papp Tibor
Az a baj a sportmotorokkal, hogy képtelenség legálisan közlekedni velük. Rémlik valami, hogy kettőötven körüli tempóval zizegek a sztrádán, először azon csodálkozva, milyen stabil és mennyire nem érezni rajta a sebességet - ingattam a fejem, mennyire nem
Ezres GSX-R. Mindenkinél más harangokat kongat meg, de senkit sem hagy hidegen. A nyolcvanas évek halálosztója, ami már a kilencvenes években fogalommá vált, hogy az új évezredben ráragadjon a hülyegyerek-imidzs; 2012-re mintha kicsit megállapodott volna.
Lehet, hogy csak személyes, tájjellegű megfigyelés, de ma, Magyarországon, a nulláshitelek lecsengése után mintha eltűntek volna srácok a Nyugati térről. És ezzel együtt kezdi lerázni magáról a GSX-R a negatív karmát, végre a helyén kezelhetjük.
Ha azt mondom, kicsi, komolyan gondolom. Általános trend a szupersportoknál, hogy egyre zsugorítják őket, persze, jót tesz a fordulékonyságnak. Mégis meglepő, mennyire gyerekmotornak tűnik a magam bő száznyolcvan centijével. Annyira közel van a kormány, o
A 2012-es technikának vannak azért előnyei. Nem gondoltam volna, hogy városban ilyen könnyű boldogulni vele. Egyrészt szelídíteni lehet a gázreakcióját az elektronikával, másrészt minden kezelőszerv kiszámíthatóan, játékosan működik. Aki meg tud barátkozn
Még egy mítoszt szeretnék megpiszkálni egyből az elején. Nem akkora hülyeség egy 185 lóerős, ezres szupersport, mint amilyennek tűnik. Lehet, hogy a hatszázasok könnyedebbek, és valahol a teljesítménygörbéjük csúcsán hozzák azt, amit tudniuk kell. Elhisze
Megkockáztatnám, egy ezressel nyugodtabban megy az ember, mint egy kisebb sportmotorral. Egyszerűen azért, mert nem kell folyamatosan gépészkedni, hiszen képes arra, hogy háromezer körül nyugisan elbrummogjon alattunk, és nem késztet arra, hogy keressünk
Persze megköveteli a tiszteletet. Aki nem száll magába, mielőtt felül a GSX-R-re, az nincs tisztában azzal, mire is ül fel. Ez is vastagon belejátszik abba, hogy lehet vele értelmesen közlekedni, mert tudjuk: nem játékszer.
Egy jó kis euroringes esti motorozásra vittem ki a Suzukit, hogy természetes közegében is megpancsoltassam egy kicsit. Bár a szűk pályát nem az ezres GSX-R-nek találták ki, és én sem vagyok egy nagymenő pályán, roppant tanulságos volt. Melegen ajánlom min
Hello, biztos, hogy kétszáz kiló ez GSX-R? Olyan finom, könnyed a mozgása, szinte el sem hiszem. Közelébe sem kerülök, hogy kihasználjam a teljesítménytartalékait, de a motorvezérlés három fokozatából azért felkapcsolok a legélesebbe, annyira jámbor.
Kanyarok előtt rendre túlfékezem a számomra ismeretlen pályán, eleinte keresgélem az íveket, de mindenben partner a Suzuki. Nyilván túlzás gyakorlómotornak ilyet venni, de félni nem kell tőle, nem bánt, ha nem kérjük, hogy bántson. Minden mozdulatra kimér
Két óra a ringen még sok is. Nyolc-tíz körönként kiállok szusszanni - bármilyen kezes, sokat kivesz belőlem fejben és testben, nem vagyok edzésben.
Már erősen ereszkedik a nap, amikor kezdek ráérezni egy-egy kanyarra, és kezd oldódni a pályára vitt tesztmotornál elkerülhetetlen görcs. A legvégén jutok el oda, hogy nem azon töröm a fejem, jobbos vagy balos lesz a következő, és rendesen ki merek gyorsí
Rá tudnék szokni a pályanapozásra, ha GSX-R-em lenne. Kell hozzá egy makulátlan műszaki állapotú motor, hogy élvezni lehessen, meg persze rendes gumik, de egy Euroring jellegű pályán nem kell aggódni, hogy elfárad a technika.
A fékek éppen csak bemelegednek, de nem nagyon kell erőlködniük, ennél komolyabb abúzusra tervezték őket. A négyhengerest pedig épp csak megtornáztatjuk kettesben, hármasban, a sprint hazafelé az M5-ösön jobban fog fájni neki.
Persze, nem mindenkinek való egy szupersport, de az elsőre félelmetesnek tűnő GSX-R a legjobb példa arra, hogy nem csak pózolásra jó. Nem állítom, hogy sokan ki tudják motorozni, ami benne van, de nem is kell. Amennyire éles fegyver a pályán, annyira béké