Paul Pietsch classic

Paul Pietsch az 1952-es Német Nagydíj győztese.

Munkahelyünk, a 420-as Jaguar. Kényelmes, de tud ám meleg lenni. A mechanikus meghajtású Halda méterszámláló lóg a konzolon. Nem ördöngősség a kezelése.

A Koch család indult ezzel a gyári Abarthtal. Állítólag csak három példány készült belőle. Eladósorban van: 250 ezer € az ára.

Veritas RS. Ilyennel (is) versenyzett és lett német bajnok Paul Pietsch.

Hans-Peter Blandow barátunk tisztogatja az NSU TT szélvédőjét még a rajt előtt. Aztán az eső és az ablaktörlő átvette ezt a feladatot. 7. helyen végzett.

A freiburgi Mercedes képviselet hatalmas udvarán gyülekeznek a részvevők. Paul Pietsch Classic.

Alfa Romeo 6C 1750 CGS a freiburgi rajtnál. Nem sokkal később kiesett.

Christian Geistdörfer. Egy szakaszt azért nyertek államtitkár sofőrjével.

Veritas RS. Az ötvenes évek elejének verhetetlen versenygépe. Technikája a 328-as BMW-re épült.

Maserati 3500 GT Vignale Spyder (1961)

Az autóépítészet ikonja, az E-Type Jaguar sem hiányozhatott a mezőnyből. Nagyon nyomták, de csak a 22.-ik hely jött össze a német párosnak.

Egyenesen a kölni Ford gyűjteményéből: 17 M RS (1970). 39. hely.

A Bajor Herceg, Leopold 328-as BMW-jét javítja a gyári szervízcsapat. Egyébként ment mint a rakéta.

Idill kérődzőkkel. Hihetetlen tájakon jártunk. Paul Pietsch Classic.

Paul Pietsch Classic. Volt itt kérem minden színből és fajtából.

Vegyesebb nem is lehetne: svéd, olasz, angol harcosok. A Volvót úgy harangozták be, hogy nagyon profik. Most nem jött össze: 41. hely.

Ez a bogár nem a perzekútoroké, hanem csak egy lelkes rajongóé, aki kijött az egyik mért szakaszt megnézni. Háttérben Opel, Renault, Mercedes, Fiat Abarth, NSU & Co.

Bentley 3 1/2 (1935). A 70. helyen végeztek.

Paul Pietsch Classic. Brutális segge van egy turbó Porschénak.

Fridolin és Samba a fauvééktól. Mintha köldökzsinórral nőttek volna össze, mindig együtt közlekedtek.

A cél ott volt, ahonnan a képet készítettem. A nézők nagy újongása közepette toltuk át a letestelt Citroen SM-et az offenburgi célkapun.

Ferrari 750 Monza (1954). A német Ferrari főnök vezette. Nem voltak ügyesek :-(

Ez az 1937-es Lagonda már megjárt egy pár versenyt. Egy árulkodó matrica szerint Jarno Trulli is vezette. 48. helyre futott be.

Esős rajt Offenburgban. A két hölgy nem akármilyen teljesítményt nyújtott a teherautónyi méretű SSK Mercedesben: a 16. helyen végeztek. Mögöttük Prinz Leopold von Bayern várakozik a 328-as BMW volánja mögött.

Az auto motor und sport főszerkesztője, Bernd Ostmann és társa, Till Pohlmann a 9. helyen végeztek az 1961-es 300 SL-lel.

Paul Pietsch Classic.

Paul Pietsch Classic

A német Subaru képviselet is ott volt, hogy a 100 éves lapalapítót méltóképpen megünnepeljék. Paul Pietsch Classic.

A nagyon kedves és nagyon ügyes rali bajnok Isolde Holderied a Toyota követeként vezette az 1971-ben Németországban eladott első Toyotát. A kis Corollában japán mitfárere csak angolul tudott és a rajt előtti pillanatokban ismerkedtek össze. Isolde egy Lan

Balról Bernd Ostmann, az auto motor und sport, jobbról Hans-Jörg Götzl, a Motor Klassik főszerkesztője. A homokóra kategória első helyének díjait vesszük át.

Ezzel a Maseratival Paul Pietsch majdnem megnyerte a lényegesen erősebb és esélyesebb Mercedeseket és Auto Unionokat az 1939-es Német Nagydíjon. Egy ideig vezetett, de végül harmadikként intették le. Élete versenyének tartja ezt a sikerét.

A húszéves Pietsch első igazi versenyautója egy Bugatti B 35-ös volt, amit a molsheimi gyárban vett át. Volt öntudat rendesen...

Megunhatatlan téma a Veritas RS.

Pietsch gyermekei, Patricia Scholten és Peter-Paul Pietsch stílszerűen egy Bugattiban kezdték a versenyt, de a technika feladta, így átnyergeltek egy Bentleybe, amit az Autostadt főnöke ajánlott fel.

Rajtolunk Freiburgban. Már lóg az eső lába, mégis sokan kijöttek. A rajtzászlót Harald Köpke, a verseny főrendezője lengeti.

Isolde Holderied és Katsumata Tasao a Toyota képviseletében a freiburgi rajtnál. 13. lettek.

Na, mi ez? Ha tízet lehetne találni, akkor is lenne találat? Segítek: Mitsubishi Debonair 1975-ből. A két német zsurnaliszta az abszolút 3. helyen végeztek.

Aston Martin DB (1955). Gyönyörűen nézett ki. 77. hely.

A Ferrari 750 Monza inkább a napsütést szereti. Nem is valami jól énekelt a motorja. De azért...

Pietsch gyermekei az Autostadtól kapott Bentleyben küzdenek az elemekkel. Becsületükre legyen mondva, állták a próbát a szakadó esőben is.

Irígyli valaki a legénységet? Én igen. Az ilyen ritkaságok csak múzeumokban léteznek: Porsche 550 A Spyder a gyár raktárából. 42. hely.

Ez megint egy olyan izé, ami nélkül lehet, de nem érdemes élni: Aston Martin DB 3 (1952). A cég főnöke, Ulrich Bez és fia Fabian élvezik az öreg versenytechnikát. 74. hely.

Az osztrák fecske a 6. helyre érkezett. Nagyon rendben volt ez a kocsi is.

Összesen három 300 SL indult. Paul Pietsch Classic.

Befutó a stuttgarti célban. Az itiner utolsó 15(!) hibás oldala rendesen felbolygatta az érkezési sorrendet, de végül mindenki "hazatalált". Voltak magyarok is a tömegben, jól esett hallani lelkesedésüket.

Az ünnepelt is lerótta tiszteletköreit a stuttgarti Mercedes-Benz gyár és múzeum előtt. A kocsiban gyermekeivel érkezett.

Hát itt nagyon tapsoltak nekünk. Még sosem volt rajtam koszorú, nem úgy Zolin. Jobbunkon a 2. helyezett Dr. Oliver Nickel - Dr. Susanne Meyer (Lancia Fulvia 1.3 S), baloldalon Frank Zähringer - Rainer Schubert (Mitsubishi Debonair)

Stuttgartban hagytuk a Vianot és a trélert, lábon mentünk át Freiburgba. Zoli munkában.

420-as Jaguarunk és a 2300-as Fiat Abarth az offenburgi rajtnál a verseny 2. napján.

Nem volt unalmas látvány a mezőny. Az egyik 1/100-as mérés előtt várakozunk. Az előtérben a 2. helyen végzett német páros Lanciája.

Félelmetes hangja volt: Mercedes SSK 1929-ből. Már 40 éve a kocsit vezető Anke Rückwarth családjában van a fehér kincs.

BMW 328. Paul Pietsch Classic

A Motor Klassik főszerkesztője, Hans-Jörg Götzl bírkózik az elemekkel a Willys Overland MB (1944) kormánya mögött.

Dézsából öntötték ránk a vizet az égiek. Aston Martin DB 3 az egyik időellenőrzőnél.

Paul Pietsch Classic

Délidőben valahol Offenburg és Stuttgart között. Mi fűtöttünk a Jaguarban, gondolom ők is így tettek.

Lancia Aurelia B20 GT (1951) a Fiat német főnökével.

Jaguar XK 120 Supersport (1952). Műszaki problémákkal küszködött. 57. hely. Paul Pietsch Classic

Született klasszikus az 5. helyre befutó Gabka papa és lánya páros Ferrari 250 GT Boanoja (1956).

Memminger apuka vezet, fia olvassa az itinert. Hibátlan technika, tökéletes restaurálás jellemzi a műhelyükből kikerülő Bogarakat. A zöld perecablakos 1951-ben készült és a korabeli tuninggal igen sebesen tud haladni.