Fotó:
Stump András / Totalcar
Akkor éppen volt egy egységes márkaarculat a Mitsubishinél
Akár egy Lancer is lehetne. Vagy Galant
Minden elemén vannak tipikus városi sérülések
A három gyémánt akkoriban menő volt
Legalább nem volt törött
Jól áll neki a távolság
Nem az az agresszív fajta
Akkoriban divat volt a tetőre hajló ajtó
Kocka lámpa a gömbölyű orrban
Fura, hogy lent van a rendszám
Mirage, de sok minden más is lehetne
Kicsit nagyobbak a lökhárítók is az amerikai változaton
Vagány a hátsó lámpa
A lökhárítón is látszik, hogy soha nem törték össze
A harmadik féklámpa akkoriban még vitatéma volt
Évtizedeken át használták a japánok ezeket a zárakat
Még csak kezdődik a rozsda, de gyorsan terjed
Inkább siklik a Colt, mint hasít
Csak nem innen lopták a ma régi Swiftnek hívott Suzuki fenekét?
Poros, hiteles
Voltak érdekes elképzelések a nyolcvanas évek végén
Kreténség az automata öv
Micsoda mechanikát kellett építeni az ajtóoszlopba
Még fordulatszámmérő sincs
A világításkapcsoló kicsit már elengedte magát
A kilencvenes évek elején csak Amerikában volt alap a klíma
Csak ennyit kell tudni az automata övről
Amerikának három sebesség is elég
240 ezer kilométer után már lehet fényes a kormány, nem igaz?
Egyszerűbbek az ülések, mint az európai kiviteleknél, de még így is jobbak, mint egy korabeli átlag német autónál
Szokatlan, hogy oldalt lehet állítani az ülést hosszirányban
Klíma és kurblis ablak. Ki érti ezt?
Nem sportolásra találták ki
A nyolcvanas-kilencvenes évek japánjait nem a műszerfaldizájnért szeretjük
Gyárilag még kvarcóra sem volt benne
A hátsó lábtér nem túl bőséges
Rövid távon elviselhető
Kötelező figyelmeztetések
A kormányoszlop alatti szellőzőkét nem értem
Rágja a rozsda
Így is meg lehet oldani a pohártartót
Ránézésre nem rossz, de kicsit szűk
Még nincs immobilizer
Mankókerék, trapézemelő
A papundekli megvolt már a két generációval korábbi Coltban is
Két szatyor pont befér
Fele-fele arányban dönthető
Apró figyelmesség
Plasztik plasztik hátán
Még a könyöklésre alkalmas felületre sem jutott textil