Fotó:
Stump András / Totalcar
Amint megérkezik az ember Havannába, elkezdi fotózni az autókat. Mindet. Nem hiszi el, hogy ez tényleg létezik, nem film, nem csak díszlet. Ez kábé az ötödik fotóm a havannai filmtekercsen, átitatva a rácsodálkozás mámorával.
Nem csak autók vannak, megvan hozzá a tökéletes háttér is. Csak ki kell menni az utcára, és mire kétszer megpróbáltak eladni nekünk kamu Cohibát, biztosan beleszaladunk egy ilyen jelenetbe. Ez a giccs maga a hétköznapi szürkeség Centro Havanában, ami ott
Valahonnan érkezhetett Havannába egy eltévedt szállítmány Vespa Ape, mert töménytelen ilyen háromüléses mopedtaxi van a városban. Közepes távolságokra olcsóbb, mint a rendes taxi, és hatalmas fun.
A látszat csal: az asszonyok éppen pénzt keresnek. Kiülnek a Plaza de Armasra, ahol a legnagyobb a turistaáradat, és alkarnyi kamuszivarral integetik magukhoz barátságosan a kíváncsiskodókat, majd miután megvolt a fotó, ellentmondást nem tűrően követelik
Minden kompatibilis mindennel, legyen szó bármilyen járműről vagy műszaki eszközről. Érdemes megfigyelni a részleteket, a működő első dobféktől a váltós lánchajtásig. Ez éppen egy áruszállító, de rengeteg a bicitaxi is. Nekünk nem volt szívünk megizzaszta
1959 a határvonal, a forradalom akkor győzött. Onnantól alig érkezett autó az országba, kivéve a szocialista gyártmányokat. Mindent életben tartanak, ami valamire használható, de a Karmann Ghia még mindig luxushangulatot áraszt.
Hatvan év nem múlik el nyomtalanul. Miért érzem azt, hogy ezek a leharcolt, szedett-vedett csótányok az igazán hiteles veteránok? Annak ellenére, hogy dízelmotor, teherautóhíd és multikormány van a legtöbben.
Az autó nagy királyság. Még a Lada is. Akinek meg carro americanója van, annak rossz sora nem lehet. Szinte mindegyikkel taxiznak, így vagy úgy, a turisták meg zabálják őket. Pláne, hogy távolsági járaton egy árban mennek a busszal, ha összegyűlik négy ut
Angol autóból is akad bőven, persze abból is szigorúan 59 előttről. Annyira nem veszik szigorúan a típustisztaságot, hiszen alkatrész ezekhez egyszerűen nincs. De megoldják.
Egy busz a jobbak közül: ennek legalább elhúzható ablaka van. A régi Zilekre inkább marhakarámra hasonlító dobozt tettek, amelyről a hátsó lépcsőn fürtökben lógnak az emberek.
Nem ritkaság a kézzel festett tábla, de legalább be is tartják. Bár már nincs nyomasztó rémuralom, a rendőrnek nagy a tekintélye: mindenki lassít, ha meglát egyet, hátha véletlenül igazoltatni támad kedvük, amit gyakran meg is tesznek. Ennek megfelelően r
Saccra az autók fele amerikai, negyede szoci, a többi vegyes vágott, de leginkább francia - Peugeot vagy Citroen, természetesen dízel. Nehéz innen elképzelni, milyen állapotban vannak.
Tessék, egy kicsattanó állapotú SUV. A gumiabroncs óriási kincs, nagy király, akinek egyik gumija sem üt. Állítólag a keréklopás a leggyakoribb autóval kapcsolatos kihágás, amin néhány taxizás után már nem csodálkozom.
Egy dollár a benzin, ha hivatalosan vesszük, de a buszosoktól, kamionosoktól öt liter dízelt is kapni ugyanennyiért okosba. Ezért már a Ladákat is kezdik dízelesíteni, mindennel, amit találnak.
Nem műfolklór, hanem a valóság. Vinales környékén leginkább ökrökkel művelik a földet, csak ha nem megy másképp, akkor használnak traktort. Elképesztő, hogy egy ilyen fantasztikus adottságokkal megáldott szigeten hogy lehet ekkora nyomor.
Ötezer dollár körül megy egy igazán jó Lada - ez nem volt az. Szivaros sofőrünk a hatvanas tempót ítélte biztonságosnak, és mélyen egyetértettem vele. Ő valószínűleg a benzint is okosba tudta szerezni, mert harminc dollárért vitt el kettőnket egy 120 kilo
A jobb oldali valami borzalmas torzszülött, mintha egy Csajka teteje lenne ráműtve egy 58-as Chrysler New Yorkerre. De a helyi vagányok így is örömmel krúzolnak vele, hiszen működik, és ez számít, nem igaz?
A legtöbb amerikai autóban valami modern kormány van, sokszor az egész oszlopot is cserélik. Talán még a kormányművet is, hiszen 60 év és sok százezer kilométer után lehet, hogy egy fogasléces Citroen-szerkezet valamivel pontosabb. Ez a dízel Pontiac taxi
Egy Volga-motoros Studebaker Lark, alkalmi sofőrjével és büszke tulajdonosával. Felfoghatatlan állapotban volt az autó, nem mertem vele harmincnál gyorsabban menni. Rájöttem, hogy a kubaiak baromi ügyesen vezetnek.
Ezerből egy amerikai autó úgy fel van újítva, hogy a motortól eltekintve röhögve átmenne az OT-vizsgán. Ördög tudja, honnan vadásszák össze az alkatrészeket, de szinte természetellenes, milyen tökéletesek a krómok, hibátlan a belső és makulátlan a fényezé