Fotó:
Zirig Árpád, Papp Tibor / Totalbike
96-ban is így nézett ki, meg 66-ban is - időtálló a forma, nem igaz?
Szemből veteránnak tűnik
A sötétzöld szín elegáns, de megnézném néhány élénk, vidám festéssel is
Ezek igazi hűtőbordák, nincs elrejtve sehol sem egy hűtőpanel
W: évtizedek óta ugyanazt jelenti
Hagyományos teleszkópok, erre csak ez passzol
Szépen formázott kipufogó, igaz, túl halk
A csíkoktól lázba jövök, a fenekem is kívánja
Ennél jobban már csak a régi, zászlós Kawasaki logó mutat jobban
Karburátor helyett injektort kapott, cserébe lement a fogyasztás
Zárható sisaktartó: praktikus, de manapság kezd kihalni
Csak a kis digitális csík árulkodik a 21. századról
Még a kapcsolók is egy régi, évtizedek óta elfeledett polcról kerültek elő?
Nincs vészvillogó, a modern funkciókat elhagyták
Gumiharmonika, nagyon jól áll neki, igaz?
Naná, hogy van középsztender
Mint egy régi angol Lucas lámpa
Kár a matricákért, nem?
Itt látni, hogy nem festve van, hanem matricára nyomva
Egyszerű a villa, de jól működik
Elegánsan kivezetett vezetékek
Régies mintázatú Dunlop abroncs
A keverék nem rossz, tapad
Úgy néz ki, mint egy igazi motor
160-as dobfék: a betét anyaga jó, semmi gond sincs az erejével
A küllős kerék, az küllős kerék: szép és javítható
Az persze már közös forgattyúsházas, bezzeg az ős W-nél még külön egység volt a váltó
A vezérlést nem lánccal vagy fogaskerékkel oldották meg, hanem a jobb oldalra szerelt tengely forgása hajtja a vezérműtengelyt
A vasakon túl ott a királytengely
Nem estek túlzásba, hála az égnek nem krómozták agyon
Egyenes testtartás, hosszú távon is kényelmes
Szűk fordulókban sem reménytelen
Túramotornak is ideális, nem kell kompromisszumokkal szenvedni
Sokan megnézik, de a hangját csak kevesen hallják