Fotó: Papp Tibor / Totalbike
A Bécs melletti Toyota Frey kereskedés hallja. Kéne?
Norton Manx az ötvenes évekből. A modellt már korábban is gyártották, Norton International néven, ezt keresztelték át a II..világháború után, a Man TT-s versenyszereplésre utalva. Két felül fekvő vezérműtengelyét királytengely hajtotta, 350 és 500 köbcen
A két vezérműtengely két szelepet működtetett. A szelepek zárásáról nem a szokványos szeleprugó, hanem úgynevezett hajtűrugó gondoskodott - ez jól látszik a képen. A motort azért alakították rövid löketűvé, hogy a súlypont alacsonyabbra kerüljön
1953-ig hosszú löketű, utána rövid löketű 500-as motorral gyártották, 47-54 lóerős teljesítménnyel. Állítólag megfutotta a 210 km/órát....
A brit AJS-t 1909-ben alapították, ekkor került az első Man TT-n induló motorjukra Albert John Stevens monogramja. Amikor ez az AJS 7R versenymotor készült, a név már a Matchless tulajdonában volt, a versenymotorokon még használták az AJS nevet
350 köbcenti szólt itt. Biztos csendes volt, bár az ötvenes évek versenymotorjainak semmiféle zajelőírásnak nem kellett megfelelniük
Vészkijárat? Hőskorában az AJS oldalkocsikat, autóbuszokat is gyártott, egészen 1931-ig, amikor Stevens eladta a céget
Akkori mértékkel iszonyatosan pörgött a motor, amely első változatában 36, majd később 40 lóerős volt. Végül 1954-ben megnyerték vele a man-szigeti Tourist Trophyt
Bár ma a Moto Guzzit a hosszanti V2-es motorokkal azonosítjuk, a cég életének első felét a fekvő egyhengeres blokkok határozták meg. A képen látható Falcone modell 1950-1967 között készült. Jellegzetesen régies megoldások: szabadon forgó lendkerék, száraz
Az ötszázas nem volt sportos darab, 23 lóerőt teljesített. Népszerű volt rendőrmotorként is
A rendszám biztos nem eredeti...
NSU 500 SS versenymotor, a harmincas évek első feléből. Tervezőjét, Walter William Moore-t a Nortontól szerződtették. Az NSU név egyébként a Neckarsulm rövidítése. Ez a modell volt a legendás OSL-ek őse
Ernst Frey volt az alapító, ma már az utódok viszik tovább az autókereskedést
AZ NSU Sportmaxot ma utcai versenymotornak hívnánk, a speciális idomot alumíniumból kalapálták kézzel. 1953-1960 között készült
A 250 köbcentis, egyhengeres motorja 28-30 lóerőt adott le, kilencezres fordulaton. Ez 1953-ban szédítő teljesítmény volt
Ide kucodik be a versenyző, amikor a kb. 210 km/órás végsebességet el szeretné érni. A fordulatszámmérőt egyébként 12 ezerig skálázták
Levegő csak a kétoldalt kialakított nyílásokon jut be