Fotó:
Sufniműhely volt elég. A szakik között volt tehetséges buherátor, lecsúszott mérnök, áttanult gróf
Egy jóval későbbi Puchom. Ez az a mánia, ami nem kopik le
Egy betonozott udvar sokszor luxus volt
A kék Puch 1991-ben, amikor nálam már a végnapjait élte
Az első egy roncs, 500-ért vettük Imre Gergő barátommal, a kék az enyém, a bordó kombi (szemből) Gergőé
Az évekkel később kölcsönkapott alkatrészjegyzék fénymásolata
Bizony, Mladóé volt
Egy nagyjából 1960-65 közötti Puch-katalógus
Két Puch között volt azért Fiatom is
Imre Puchja 1986 nyarán, nem sokkal miután megvette
Át volt pingálva, de mi nagyon jó kocsinak láttuk
Autóra, benzinre még volt valami pénzünk, lakni már nem. Vadkemping a Balaton mellett
A II. kerületi Pálos utca polgári autókat tartalmazó parkolójában szabdaltuk fel a tartalékot
Jobbra a 850 Sport Coupé, amit épp adtam el (tíz ilyenért nem adnék ma egy jó Puchot), középen a régi 850-esem, balra meg a Puch, épp felújításra várva, mert akkor vettem meg Imitől
A Puch-alapú Haflinger, ami mindenhol felmegy
Repülés a hetvenes években
Ilyen volt egy jó szerviz akkor
Lóránt utca negyven éve
Pityu barátomtól Pákó barátomhoz, onnan Gergő barátomhoz került a kombi. Ezek már akkor is kézről-kézre jártak
Nem valami profi szerelés közben
Puchom valahol Ausztriában, Heidelberg felé
Profi felújítás a parkolóban
Aljagenerál
Eléggé beterítettük a parkolót roncsokkal, legalábbis innen már úgy néz ki. Ma is majdnem ilyen rossz a helyzet
Vadkemping
Puch-gyár, ötvenes évek vége
A Fiat többször rohadt le alattam