Fotó:
Csikós Zsolt / Totalcar
A trapézmasz, amit nehéz elfelejteni
Ma is szeretik a gyerekek
Üresen is nyolc és fél tonna
Ismerős pofa a múltból
Bizakodva bámult a jövőbe
Ez a széles első nyomtávos, későbbi kivitel
Nem a busz neve az
Illik a színe a tájhoz
Minden ablak szellőztethető - nagy szó volt ez akkoriban
Épp olyan ívű és rádiuszú a rendszámtartó kerete, mint a korabeli épületeken minden fogantyú
Messziről dörög a tájba a 614-es, sorhatos Csepel-motor
Két ajtóval készültek az NDK-ba szállított verziók
Csak a differenciálmű gátolja a száguldásban
A városiakon kis négyzet alakú viszonylatjelző volt, ezeken a távolságikon széles. Az ilyen ablaktörlő neve buszos zsargonban: pantográfos törlő
A késői verziókon kerek volt az index, ez a csepp alakú a régi fajta, A sárga belső lámpák ködfényszórók
Maga a BKV is átépítgette a buszokat hol ilyen, hol olyan lámpásra. Nyilván ahhoz a készlethez, ami akadt raktáron
Nagy állványon a szögletes bura, a legívesebb fajta díszlécek
Mávautosként kezdték a 630-asok, aztán volánosok lettek a végére
Eredeti, átfestetlen különjárat tábla
Még a fellépő is díszes
Leszedhető pántos kerekek
A vastag agyban bolygómű lakik, az adja ezeknek a buszoknak a dúdolását hátulról. Azért kellett ide ilyen szerkezet, mert a féltengelyek direktben nem bírták a forgatónyomatékot
Csak a távolsági járatokon volt tetőcsomagtartó
Itt minden új
Gyönyörű díszlécezés
Ilyen fa és alumínium dominált a régi Ikarusok belső terében
Kék fényű lépcsőmegvilágító lámpa
Rugózik a vezetőülés
Ez a hathengeres Ikarusok szabványos kormánya. Elég lenne kisebb is, tekerni nem nehéz, ha megy a motor
Minden műszer a helyén
Az izzító/indítókar. Még háború előtti Bosch-koppintás
Itt csapágyazták a kormányoszlopot. Jó hosszú pálcikán lakik a váltókar golyója
Nem, ezeket soha nem szánták sampon-, illetve mosószer-kupaknak, pedig gyerekkoromban azt hittem. Rendes műszerlámpák
Még az egységes piktogramok kora előtt járunk
Működő beltéri rádió
Celluloid a napellenző. Ma már beszerezhetetlen, eredeti anyagból kvázi legyárthatatlan
Korabeli matricagyűjtemény, talán csak a malévos lő mellé egy húszassal
A kötelező kilométergyűjtő plecsni
Míves fogantyúk
Vigyáz rád
Ez az első szellőzőtető, ami könnyen nyitható, viszont ha félállásban marad a kar, betöri az előreeső utas fejét
Ez az egyik utastéri szellőzőtető, amilyet a 200-as szériába is szereltek. Pokoli nehéz kinyitni, de legalább nem balesetveszélyes
A védjegynek számító Ikarus-bura
Merev híd és hűtött olajteknő
Ilyen cekkertartók voltak minden Ikarusban. Ma már alig lehet beszerezni az elemeiket
Kiskoromban ezeknek a nyitói vagy nem működtek, vagy le voltak törve
Az összes korlát házi készítésű
Úgynevezett rigli
Eredeti színű, tapintású a műbőr, de sajnos a szaga más
Ez az ülésgarnitúra elnyelt egy egész jó állapotú, veterán Csepel teherautót
187 centimmel beverem a fejemet
A tető acéllemez, de a sarkok alumíniumból készültek
Sorhat, külön hengerfej, 145 lóerő, 8275 köbcenti
Kétdugattyús kompresszor termeli a sűrített levegőt a fékhez, kormányszervóhoz, a városiban az ajtónyitáshoz is