Fotó:
Zách Dániel, Vályi István / Totalcar
Rohadt egy invazív fajta a harkelinkatica. Egy pillanatra húztuk le az ablakot és már a fülünk mögött is fürtökben lógtak. Muszáj volt helyenként gyorsabban kiszellőztetni a Nissant.
Éppen leértünk valamelyik faluszélre a sok közül, ahol belefutottunk abba a Nissanba, amelyikat már sajnos idehaza nem kapni.
Alkalmi kertitraktor-cimbink igazít útba
A Cziráky-kastélyért nagy kár lenne. Itt még szinte tiszta az X-Trail, bár már nem éppen karcmentes.
Ilyen utakon lehetett igazán felüdülni. Csodás táj, őszi napsütés, rock'n roll.
Odanézz Pista! - sikoltott fel Dani. Joggal. Itt a susnya szélén ezt nem vártuk.
Egy minden ízében eredeti, ó, anyám...
...8.32! Nyolc hneger, harminckét szelep, Maranello csodája. És itt eszi a penész.
Ott a könyv és a távirányító. Minthe kérné a trélert.
Az automata szárny. Vajon mozogna-e még?
Én tudom, hogyan szól. Úgy.
Eredeti
Nagyon éhesek voltunk már, naplemente, tópart, lecsó, kolbász, bab. Tömény habzsidőzsi. A gázfőző Bandi gurtnis ládáján áll, igen.
Itt álltak meg mellettünk a szolgálatba igyekvők és szóltak, hogy csak nyugodtan. Amíg az úton maradunk, addig nincs baj.
Aranyos kis faluvégi farolós
A lőtéren belőttük a fix összkereket, ki az ESP-t és hoppáré!
Állati jó volt, elnézést
Egyre jobban nézünk ki, de még egyben van
Vettünk rágót. Mindjárt kilencvenkettőt.
Frankó az autóbelső, pláne most, hogy az öklömnyi, szőrös lepkéktől megszabadultam.
Dani a sátorra szavaz, amely tényleg akkora, mint egy hangár.
Kis táborunk az erdőszélen.