Fotó:
Andróczi Balázs / Totalcar
Profilból átlagos, de legalább nem fáj
Hátulról hunyorgó, bajszos öregurat látok bele, de legalább nem olyan egyszerű, mint egy VW Polo
A kék-fekete színkombináció határozottan jól áll a felújított Yarisnak
A kétszínű fényezés ellenére a motorháztető nem fekete. Úgy lenne igazán erős a jelenség
Az agresszív orr-rész egyértelműen túlzás, a Yaris senkit nem lök ki a külső sávba - ezzel a hajtással biztos
Az 1,5 literes Atkinson-motor még az előző generációból származik. Nem egy erőgép, 75 lovas
A jelvény belseje olyan, mintha kéken derengene, de ez csak matrica
A sportos szellőzőnyílás-utánzatot talán viccnek szánták - mindenesetre semmi nem indokolja a létezését
Hátul is tárcsafék lassít - ez ma még mindig nem szokványos a kisautók között
Vannak szögek, ahonnan egész jópofán néz ki
A csomagtartó nem nagy, de a kategória átlagát azért hozza
Átlagos magasságúaknak még épp tűrhető a hátsó ülések helykínálata
A pótkerék helyén csak defektjavító készletet találunk
Az azért ma sem mindennapos, hogy a kevésbé feltűnő helyeken is elfogadható minőségű a kidolgozás
A műszerfal kulturált, bár az anyagválasztás elég változó minőséget sugall. A két felületek kellemesen puhák, a szürkék kőkemények
Az indítás gombbal történik, de a motor indulására hiába várunk
Módválasztó gombok a lehető legképtelenebb helyen, a kézifékkartól alig látni belőlük valamit
A bal térdünk előtt rejtőznek azok a gombok, amelyeket a Toyota szerint valószínűleg nem kellene használnunk. Például a sávelhagyásra figyelmeztető csipogóé, amit azonnal ki is kapcsoltam
A halálcsillag-lézerágyú formájú légbeömlő jól néz ki, de ha elzárjuk, elviselhetetlen, süvítő hangot ad
Az antenna a létező legegyszerűbb - egy minimum ötmilliós autón el tudnék képzelni igényesebb megoldást is