A Nissan erősen biztonsági játékkal tért vissza a kompakt-kategóriába. Az idő majd eldönti, hogy jó ötlet volt-e.
Tengelytávjával és az ennek köszönhető bőséges térkínálattal felfelé lóg ki a mai kompaktok közül. Ezt az erényét nem szabad elvitatni.
Nem kell hozzá nagy fék, mert nincs 1,2 tonna az autó. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mérleg sokszor mást mutat, mint a forgalmi.
Mindenféle csábos felirat és Ariallal nyomtatott Technology nélküli a fényszóró. Simán csak jó.
Nem kapott motorburkolatot a kis egykettes turbómotor, szerencsére önmagában sem zajos, azonban bizonyos részletek a Nissan és a Renault olcsó modelljeit idézik és hát, valljuk be...
...ez egyfajta - termék iránt érzett - bizalmat azért megingat. Igényesebben is lehetett volna, két centtel drágábban.
Világszerte jól ismert a típusnév, Európában most mutatkozik be.
Támaszkodásra született a hátsó lámpatest. Hagymaseggűek el is ücsöröghetnek rajta.
A púpos géptető erőt sugall, de azért ne bízzuk el magunkat.
Már-már a néhai Golf Plus (manapság Sportsvan) arányait idézi.
Teljes mértékben uniszex forma, sehol semmi izgalom vagy egyediség, csak a jól megszokott trend-beolvadás.
Itt a ráfutásgátló érzékelője.
Kicsit furán állt ezen az oldalon a lökhárító, de ez valószínűleg a konkrét autó gondja-baja lehet.
Sokat ment városban, sztrádán, tetőig pakolva és nem lassan. Ehhez képest nem rossz érték a 7,1.
A sávtartó kicsit hisztérikus és a kelleténél többet pittyeg.
Sajnálom, nem hallgatok rádiót szinte soha, ellenben a klasszikus punk-rock mindig is kedvemre való volt.
Egyszerű, könnyen kezelhető, közepesen lassú a fedélzeti rendszer. De még mindig a jobbak közül való.