Fotó:
Lendvai Zsolt / Totalcar
A forma most sem érződik fáradtnak, idejétmúltnak
Ha viszont közelről nézzük a fényszórót, láthatjuk, a kor nem kíméli
A duplaküllős felnik jól állnak neki
Közel ülő, diszkrét méretű orrlyukak
Klasszikus limuzinforma, hosszú géptetővel, viszonylag rövid csomagtartófedéllel
Dupla kipufogó van, típusjelzés nincs - akár valami erős is lehetne
Csúcsíves hátsó lámpák, bátran behúzva a kocsi oldalára is
510 liter, a mindennapokra ennél nem kell több. Akinek igen, annak ott a kombi
Íme, ennyit találtunk rajta összesen
A tükörnél pattog a fekete, ez visszatérő motívum
Szövetbelső, fabetét, kicsit sivár és csúnyán öregedő beltér
Ennyi kopás belefér, akit zavar, újrahúzatja
A hatgangos kézi váltó a biztonsági megoldás, az automatákról hallani rémtörténeteket
A klíma manuális, de lehetett rendelni kétzónás digitálisat is
Egyszerű, tiszta, nem kell ide sallang
A kétezres évek elején ilyen volt egy kijelző. Nem érintős, persze
Enyhén kiült, de szerkezetileg még egész jó ülések
Egy alapos tisztítás még sokat dobna rajtuk, szakadva viszont nincsenek
És igen, a buszpedál, Hölgyeim és Uraim!
Sorhat, 170 lóerő, 210 Nm. A teljesítmény szépen skálázódott felfelé, a másik végpont az 507 lovas M5 volt
Hopp, egy kis rozsda a konzolon
A géptető nyitóbovdenje is viharvert már