Fotó:
Az első Miasszban gyártott teherautó, egy ZISZ 5V 1944. július 8-án gördült ki a gyárkapun. A ZISZ 5-öt már egy évtizede gyártották különböző orosz gyártók, amikor a miasszi gyár is bekapcsolódott a termelésbe az új V jelű változattal, amelyen a háborús a
Még a ZISZ 5-ös alapjaira épült az 1946-ban bemutatott URALZISZ 352, amelynek az volt a különlegessége, hogy ez volt az első hidraulikus fékkel szerelt szovjet teherautó. Még ebben az évben átnevezték a gyárat URALZISZ-re.
Az URALZISZ 355-öt 1956-ban mutatták be, ez egy alaposan áttervezett ZISZ 5 volt. Nem is igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Mivel a sima 355-ös alváza és futóműve gyengének bizonyult, 1957-ben úgy döntött a gyár vezetése, modernizálják az URALZISZ 355-öst, aminek a típusjelzése így 355M-re változott. Ebből a típusból 192 ezer készült a gyártás nyolc éve alatt. A 355-ösök annyi
A szovjet autóipari tudományos intézet (NAMI) 1961-ben kiadott egy iránymutatást, amely szerint a Szovjetunió járműiparának törekednie kell az egységesítésre. Ez az iránymutatás érintette a terepjáró teherautókat is. Ebben a szellemiségben készült el előb
Az Ural 375-ösök épp kapóra jöttek, amikor egy hordozójárművet keresett a hadsereg az új fejlesztésű Grad (jégeső) rakétarendszerének, ami gyakorlatilag egy új fejlesztésű Katyusa volt. Az 1968-ban rendszerbe állított Katyusa annyira hatékony volt, hogy 1
A NAMI és az Ural mérnökeinek köszönhetően több érdekes jármű is készült a 375-ös alapjaira. Ilyen volt például az 1969-es, buldogfülkés Ural 379. A jármű alváza és motorja ugyanaz volt, mint a 375-ösé, viszont a fülke bizonyos elemei műanyagból készültek
A szovjet teherautógyárak gyártmányainak egységesítése a 70-es évek végén is prioritást élvezett. Ezért a már nagy sorozatban gyártott KAMAZ teherautók részegységeit felhasználva, 1976-ra készült el az Ural 4322. Az alváz továbbra is maradt a 375-ösé, de
Az Ural 375-ös a hetvenes évek végére már kissé elavult. Így a továbbfejlesztett, nagyobb teherbírású, jobb terepjáró-képességű és csörlővel felszerelt Ural 4320 lett a legenda. Aki nem is volt katona, az is számos hihetetlen történetet halott már az elpu
A 90-es évek elejére sok orosz gyárhoz hasonlóan az Ural is csődközelbe került. Rontott a helyzeten, hogy egyre-másra jelentek meg Oroszországban a nyugati teherautógyártók képviseletei. Ezért az Ural az olasz Ivecóval kezdett együttműködést, 1992-ben egy
A gyárat 1993-ban egy súlyos tűzeset majdnem teljesen ellehetetlenítette. Az új motorgyártó csarnok a tűzben teljesen megsemmisült, ezért újra motorok után kellett néznie az Ural vezetésének. A JaMZ motorgyártó sietett az Ural segítségére, de az új motoro
Az Ural egyre inkább megpróbált hallgatni az idők szavára, ezért 2004-ben kifejlesztette az új Ural 4320-ast, amelyből végül alig száz darab készült, ugyanis a legtöbb vásárló még ekkoriban is a jó öreg 4320-ast kereste.
Az Ural 6464-est 2004-ben fejlesztette ki a cég. Ez a teherautó egy alaposan átalakított Eurotrakker-fülkét kapott, főleg az orosz piacon tervezték értékesíteni, hosszútávú fuvarozásra. Hiába volt nagy a motorválaszték, a sorozatgyártás döcögősen indult,
Az 1997-től gyártásban Ural 6301 nemrég új nevet (Ural-M) és új dizájnt is kapott.
Az orosz állam, de főként a hadsereg, továbbra is az egyik legnagyobb megrendelője az Uralnak, ezért kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb ők is előrukkolnak egy páncélozott teherautóval, azaz MRAP-pal. Ez lett a 2014-ben bemutatott Ural Typhoon.
Jelenleg a legerősebb és legnagyobb teherautója az Ural-nak a 412 lóerős JaMZ motorral szerelt 6370-es. A nehéz teherautó az Ural-M-hez hasonlóan a régi Eurotrakker fülkéjét kapta meg.
Tavaly mutatta be a GAZ-csoport a híres 4320-as utódját az Ural Nextet.
Az Ural Next számos változatban – például tűzoltó, busz, darus- vagy tartálykocsi – kapható, és elérhető a CNG-meghajtású változata is. A GAZ-csoport egyre inkább a Nextre helyezi a hangsúlyt, ezért nemrég egy kissé kitisztították a portfoliót, így úgy né