Fotó:
Csikós Zsolt / Totalcar
Indulás Szicíliába!Itt még tele voltunk optimizmussal
Szállásunk Lentiben, még a nyáron, a reggeli indulás előtti fotó. már csak négyezer-párszáz kilométer lett volna hátra az útból, nem tudtuk, hogy a Bianchi csupán bő kétszázat bír majd belőle
Szlovén határ, juhé! Még augusztusban
Pár gyanús kattanás után úgy éreztem, rá kéne nézni a gépészetre. Megálltunk a szlovén sztrádaparkolóban, persze nem láttam semmit
Tíz perccel később, a Bianchi utolsó leheletével elhagyta az autópályát. A váltóra, esetleg a diffire gyanakodtam. A féltengelyt hiába néztem, nem eltört, hanem csak megszaladt, ráadásul leállítás után mindig visszacsúszott, tehát még kicsit hajtani is tu
Döglesztő melegben hajótörést szenvedtünk a celjei préri óceánjában
Elvonszoltuk magunkat egy árnyékos helyre, megebédeltünk a közértből
Egyáltalán nem voltunk letörve, hiszen tudtuk - védőhálónk van. Madosfalvi Gabi, az ő Ducatója, illetve az elpusztíthatatlan állólámpás a tréler hátán
Kilenc órán át ez a celjei társasház-udvar volt az otthonunk
Hihetetlen, mennyi minden fér egy ilyen kisautóba
Autócsere előtti pillanatok - ilyen is ritkán eshetett meg, hogy egy Autobianchiért Mercedest hozzanak csereutónak
Indulás haza!
Szétborítva a váltó
Ilyen egy jónak tűnő féltengely
Új lengőkar balra, régi jobbra
Látszik a profilméretek közötti különbség, remélem
Teljesen más, nagy Hardy tartozik az újabbik felálláshoz. Tizedannyiba kerülnek, mint a gyenge, pici és silány régik
Simán felcuppant a konzolra
Úgy kell beállítani, hogy vízszintesen legyen
Kár lett volna kidobni a szinte új fékeket, az alig futott kerékcsapágyakat, De végül jó lett az új lengőkarra a régi csapágyház
Patentfogóval szorítottam el a féket, hogy ne kelljen annyit légteleníteni összerakáskor
Hézagmérő mondja meg, mennyi az annyi
Több lapot fogtam össze, biztonság kedvéért aztán meg is mértem
Még jó, hogy volt otthon néhány plusz hézagolóm, mert kellettek. Bem is koppan azóta a futómű
Ez az anya nem ment fel simán. Brando-stílusban megsegítettem egy kis kenőanyaggal, mindjárt jobban akarta
Néha szerelek is
Bálint alig várta, hogy elkészüljön. Másnap egész délután lent ült velem a garázsban, fizikakönyvvel a kezében tanult, várta, hogy elkészüljön. De aznap még nem sikerült
Bent a futómű!
Ennek a dolognak ott fent kéne lennie
Spaniferrel tartottam meg a motort, hogy tudjak mozogni a kocsi alatt
Kopott és kopattalan
Ebbe is belenyalt a nyútonméter
Vékonyabb, mint a kisujjam
Itt kihagytam vagy másfél órát a fotodokumentációból. Helyette inkább üvöltöttem
Ez már a nagyobb, F-szériás váltóház, elejében a szintén méretesebb differenciálművel
Új Hardyhoz próbálva
Lelazítottam a váltótartó bakokat, hogy a pár milliméternyit megváltozott összméretek miatt a helyére találjon minden, s ne feszüljön
Itt már van benne váltó, futómű, csak kétszer nyolc csavar hiányzik, hogy menjen és guruljon is
Torjay Lacitől megjöttek a Hardy-csavarok
Lábon először majdnem fél év után!
Meghúzva a menesztőtárcsák
Jobb oldal is készen
Látszik, mi az új
Mennek be az új csavarok
Na, lemerült az akku... Fasza
Akkor most töltsünk egy kicsit. Volt idő letakarítani a kocsiról a mocskot
Indulunk az első próbára!
Baromi magasan áll, a hónapkon át terhelés nélkül álló rugók alaposan kirúgták magukat
Kis december eleji összejövetel a Hármashatár-hegy aljában a klubtársakkal. Ez volt Bianchi első útja augusztus óta
Aztán elmentünk még ünnepelni a Bambuszligetbe is. Milyen jó, hogy a Bianchi volt nálunk, mert erre a helyre legfeljebb egy Smart fért volna be. Csak abba nem lehet beleülni négyen. Ja, és nincs nekünk olyan. Minden más stimmel