Teszt: Citroen C4 Cactus facelift – 2018.

Szinte már SUV, bár a nagykerék-effektust a kerékjárati műanyagozás adja

A forma alaposan átalakult, de a stílus maradt, sőt, ez picivel kecsesebb, mint az eredeti Cactus volt

Papíron jó a dinamikája, városi közlekedéshez viszont alul nagyon leszedált a kis turbómotor

Felfújt dolgok egymás között

Elképesztően ütésállónak tűnik, de a motorból kihallatszó hangok azért elbizonytalanítják az embert, hogy a mechanika is ilyen

A magánügyfelek öt év garanciával kapják, ez megnyugtató

Az ötödik ajtóról eltűnt a műanyag betét, de nem is baj

Egy tonna, 10 alatt van százon, 110 lóval

Könnyebben mássza meg a padkákat egy sima személyautónál

Azért SUV-nak nem nevezném

A nagy kékségek

Magas a hasa

Tengelyirányban állítható kormánnyal, ezt is megértük

Még mindig lenyűgöz ez a dizájn, bár lehet, hogy kisebbségben vagyok

Izé, ez komoly? Persze, hogy nem! Mondjuk a fordulatszám kicsit hiányzik

Nézzék, mekkora formaterv terül el az anyós előtt, bár ez némileg csökkenti a befújt levegő esélyét

Ekkora kocsiban nincs kényelmesebb ülés a piacon

A szürke betét kicsit csúszós, ez nem jó a gyerekek ülésmagasítóinak, de a hely elég, a pad hossza fejedelmi

Rendes csomagtartó, 358 literes

Most még ötgangos, de ősztől hat

Térd alatt a startgomb

Itt jön a levegő, az utasét kicsit jobbra fordították

A hatalmas hátsó rekesz, a képen látható étolajos flakon 2 literes

Ez is hatalmas, csak a légzsákot is a tetőre szorította

Ezek a francia formatervezők!

A gyűlöletes klímaképernyő: a hat oldalsó gombbal lehet a funkciók között váltani, ezeket feltűnően nagy erővel kell masszírozni, hogy bármi történjen

Nem ám prosztó spricni, ez rendesen lemossa az ablakot!

Van pillanat, amikor néha behúznám a rolót. Hát itt ilyen nem lesz

Z alakú kézifék

Ezt a motort nagyon sokféle verzióban láttam már, és volt, ahol sokkal jobb volt. Nem tudom, miért ennyire inhomogén az 1.2 PureTech a különböző autótípusokban