Fotó:
Csipszer Máté / Totalcar
A kemény tömésű üléseknek oldaltartásuk zéró, de ez itt senkit nem érdekel. Állítható a magassága
180 cm alatt bőven elegendő a lábtér hátul is
Egy átlagos méretű csomagtartó, semmi különös
Semmi említésre méltó nincs a képen. Nincs túlbonyolítva, talán épp ezért könnyen együtt lehet élni a beltérrel
Klíma van, villanyablak nincs
Már 95 000 kilométernél is látszottak a hátramenetek a váltószoknyán
Ránézek, és már érzem ujjaimon az anyagát, és azt a borzalmas kattanást, amivel működik
Semmi extra nincs a képen, mit írhatnék
A Twinport motorok már láncos vezérlésűek
Hopp, egy izgalmas részlet! A tankajtó belsejében van egy kis műanyag cucc, amivel letekerhetjük a szelepsapkákat anélkül, hogy összekoszolnánk magunkat
Van rajta pár harci sérülés, de igazán törve sosem volt
Emlék Montenegróból
Az első lámpák bemattultak, miután egyszer járt az autó egy kézi mosóban
A légszűrő akkora helyet foglal, mint a motor. A nívópálcán kívül nem nagyon kellett még itt nyúlni semmihez
A vízpumpán ez a cső készült egy ideig műanyagból, ezt mindenképp fémre kell cserélni, ha még nem történt meg az évek során
Nos, ez itt egy G Astra eleje
Az emelőpontok műanyag takarói el szoktak veszni, itt még mindegyik megvan a küszöbön
A jobb hátsó sárvédő összetűzésbe került már egyszer a világ legszűkebb bécsi mélygarázsának egyik oszlopával
Ez itt egy G Astra hátulja
Kemény dolog ehhez az anyaghoz képaláírásokat gyártani
A tükörlap hajlamos leesni, amíg az ember oda nem ragasztja rendesen, a kilincs pedig esetenként bemattulhat
Megvan mindkét kürtgomb sértetlenül, ez nagyon menő dolog
A kézifék szoknyája nem a legminőségibb anyagból készült
Gyári szőnyegek mindenhol
A telefonunkat van hova rakni, a rádió pedig jó magasan van, kényelmes használni