Fotó:
Lendvai Zsolt / Totalcar
Ez az autó egyik legjobb szöge
A nagy, jellegzetes Mitsubishi-maszk két szélén ügyesen kialakított fészkekben ülnek a fényszórók
Jó formájú a felni is, a 16 colos éppen megfelelő méret
Szemből vérszomjas dög
Ránézel, és alig várod, hogy végre tövig nyomhasd a gázt
Kis játék a formákkal
Maga a szín kicsit a Mazdák telitalálat-bordójára emlékeztet. Itt is működik
Akár egy jókora porszívószáj
Tükörbe integrált irányjelzők
Ez talán a legkevésbé kifinomult részlet, már ami a kidolgozottságot illeti
Kellemes, harmonikus arányok
Innen sem bumfordi
Megkockáztatom: a Lancer formája az utóbbi idő legszebbjei közt van
Az orrába egy cápát is simán beleláthatunk
Egy dühös cápát
205/60 R16-os méretben 25 ezerből jön ki egy jobbfajta gumi
117 lóerős négyhengeres, 154 newtonméteres csúcsnyomatékkal
Sajnos az Euro 6 ezt is, mint minden hasonló szívómotort, eléggé bekorlátozza. Kár, de lomha vele a kocsi
Itt van néhány pörsenés
A tornyok teljesen épek
Az ajtó elkezdte ledörzsölni a színt
Elég nagy nyíláson rakodhatunk a 400 literes csomagtartóba, de persze a szedán sajátosságaiból adódóan megvannak a maga korlátai
160 ezer kilométer után is teljesen kulturált, szép állapotú a beltér
Az ülések tömése lehetne keményebb, de amúgy jók a méreteik, nem rossz ülni bennük
Hátul is élhető nagyságú a tér
Nincs agyonbonyolítva, de éppen annyi finomság van benne, hogy ne legyen túl unalmas műanyagtenger
Egész sportos csőműszerek - a fordulatszámmérőn 6500-nál kezdődik a piros tartomány, de kicsit kelletlenül forog el odáig
A rádió dizájnja is az egyszerűséget erősíti
A műszerfal alján körbefutó selyemfényű betét jótékony hatással van az összképre
Ide egy kis műbőr jutott - szeretem, ha nem puszta műanyag minden
Elektromos tükör is jutott a négy villanyablak mellé
Nem azok a klasszik, uncsi japán tekerőgombok, egész pofás ez a panel
Jól kézre áll, de furcsa a kutyaláb-formájú kézifékkar