Fotó:
Laskovics Koppány / Totalcar
Mindig is perverz rajongással adóztam azoknak az autóknak, amiktől anyukák fordítják el gyermekük fejét, és nagymamák tartanak tíz lépés távolságot a pestistől félve, mégis időről időre egészségesen duruzsoló motorral bukkannak fel… esetünkben épp a Parko
Bence tisztességgel beütötte a fejét, a Datsun mellett egy öreg Colt Turbót is elrejtettünk a képen. Itt egy pár sárvédő, amott egy műszerfal lóg a plafonról, de motor és ülések is akadnak, minden katonás rendbe szedve. Az őket befogadó karosszéria épp ké
Japán szokás szerint a Datsun egyes típusaira saját első emblémát tervezett, a Cedric is kapott ilyet.
A gyári hűtőrács áldozatul esett egy koccanásnak, a szúrós szemekkel határolt, hosszú, méltóságteljesen szigorú orr azonban mindenképp finom falatot sejtet a motortérben.
Akinek a legendás L28-as sorhatosról a 280Z ugrik be, jó helyen kapizsgál – igaz, a Cedricben senki nem fogja doppinggal gyanúsítani a maga szűk 120 lováért, de valószerűtlenül finom járása minden lóerőhiányt kárpótol. A modell négyéves pályafutása alatt
Aki nem ijed meg a zord külsőtől, azt odabent fejedelmi kényelem, mára viccesnek tűnő kütyük, no meg persze patina-túladagolás várja.
Korabeli szinten fapadosnak aligha nevezhetnénk a Cedricet: már az ajtóra is bőven kerültek gombok, amik rögtön okoznak egy kis kavarodást. Az elektromos ablakok csak négyen vannak, de az automata és a kézi működtetés külön kapcsolókat kapott.
A kormány már-már ijesztően jó partner az autó nyugis karakterének erősítésében: a japános szorgalmat legfeljebb hírből ismeri, a mozdulatokat egészen ráérősen közvetíti a kerekeknek. Kétségkívül előrelátásra nevel.
Huligánkodásra a háromfokozatú automata sem csábít, de remekül illeszkedik az összképbe, és észrevétlenül dolgozik, miközben a szivacsot villantó fotelben ringatózunk.
Támadt némi zavar az erőben, amikor a kapcsolók stílusát egységesítették, de ki akadna fenn ilyesmin, ha elektromosan nyitható csomagteret és tanksapkát kapunk?
Nem maradhatott ki a buliból a szent kvarcóra sem. A szomszédos légrostélyok itt csak a külső levegővel hűsítenek, de aki gondolt a forró nyarakra, az akár klímával is kérhette a Cedricet.
Nem kell hozzá sokat mocorogni, hogy otthon érezzük magunkat a puha fotelekben, de Bencének végképp volt ideje megtalálni a tökéletes pozíciót: először édesapja mentette meg a bontó karmaiból még '98-ban, majd az időközben gazdát váltott autót Bence vásár
Megkopott fényében is nehezen ereszti régi méltóságát a hátsókerekes, öreg japán. A kilencvenes évek derekán egy debreceni orvos révén került az országba, és ha az autónak lelke van, biztosan mély nyomot hagyott benne, amikor gazdája elcserélte őt egy Sam
Amíg világ a világ, addig a bézs bőr és fa kombinációjával nehéz lesz mellényúlni. Még akkor is, ha valódi bőrre és fára nem csak azért nem emlékeznek a kép szereplői, mert így harmincon túl már kihagy néha a memóriájuk.
Aki ’83-ban itt terpeszkedett, az méltán érezhette úgy, hogy bejött az élet. Minden irányban bőséges a tér, a ”kristálycsillár” pedig egyike a borzasztó aranyos részleteknek.
Nemcsak szivargyújtó járt hátulra, de egyes változatokban a rádió is vezérelhető volt a kardánbox végéből. A rádió és a magnó egyébként külön egység, az egyik elöl, a másik pedig hátul szól.
Mesésen suhan a 35 éves kocka, finoman libbenve át minden akadályon. Országúti tempónál épp kellemes a motor-, futómű- és szélzaj elegye.
Érdekes kettősséget ad a viseltes lemezek és az Írországból rendelt Nissan felnik párosítása. Bencének tervei vannak az autóval, és nem a felnik állapotát szeretné a környezetéhez igazítani, hanem fordítva.
4,7 méteres hosszával tekintélyes darabot hasít magának a térből a Cedric. Készült belőle kombi, sőt négyajtós kabrió és enyhén kupésított, keret nélküli ablakos, szintén négyajtós Hardtop változat is, az ha lehet, egy kicsivel még menőbb.
A széles hátsó lámpák és a becsülettel adagolt krómok hátulról sem titkolják: a Cedric nem a Sunnyk és Cherryk ligájában játszott. Gyakori jelenség nálunk sosem volt, már csak ezért is érdemes megbecsülni ezt a sokat látott, az előtte álló útra mégis töre