A kormány csak koszos, de egy takarítás után ez itt rendben van
Mennyi lehet a pedálokban? 150 ezer?
Igen, ott van egy kis rozsda
A díszek szépek
Ez a kereszttartó szokott elrohadni az 1500-ason, de itt egyben levőnek tűnik
Aha, a hátfal és a csomagtérpadló találkozásánál tűnik fel az első igazi korróziós folt
Az ok is megvan, megnyomódott a lökhárító, ami a hátfalat is préseli
Azért innen nehéz lenne kipiszkálni ezt az autót
Ott a kutya!
Ez itt a másik hangár és a háromgangos Balilla
Pisa, Merci-szerviz
Ez volt az első autó, amit megnéztem. Maserati Mexico
Nem bírtam ki, bele kellett ülnöm
Már a motor is rendben van, csak nem tették fel a légszűrőt
Az Alfa karterje nagyon sérülékeny, vettem is rá azóta kartervédőt
Egy 44 éves kipufogó hadd legyen felületi rozsdás. De az a padló eléggé rendben van
Kincsek a csomagtartóban
Együtt a Maseratival
Giuseppe Busso remekműve egy épp csak poros motortérben
Ilyen tiszta lemezcsatlakozásokat restaurált autón nemigen látsz, mert mindig tesznek tömítőanyagokat a résekbe
Még egy kis padló és küszöb
A hátsó hossztartó környéke
Ez itt a hátsó oldallemez alja, a doblemez és a sárvédő kapcsolódása
A hátsó híd fölötti rész
Ez meg az első hossztartó
Nekem tetszik a Nuova pofája, még ha egyedül is maradok ezzel a véleménnyel
Próbaút a szomszédos utcákban
Istenem, micsoda autó
Szervizkönyv, üléshuzatok, pokróc
Innen sajnos még visszament estére
Ez az MGA csak szerelésen van Giorgióéknál
Egy fotó a Maserati belsejéről szerintem még ide elfér
Tirrenia
A szomszédban áll egy 500 eurós DS is. Sajnos 1100 euró terhelés van rajta, rozsdás, a legolcsóbb széria (DSuper)
Lejárt a vizsgája is rég, ki se vihető így az országból
A tirrén tengerpart
Az olasz tenger januárban is jó
Pisa aranyfényben
Még mindenütt ott vannak a karácsonyi díszítések
Ez csak Olaszország lehet
A kötelező kép
Indulunk vissza, kordulnak a gyomrok
Még mindig karácsony
Giuliám levett rendszáma
Balra - ügyintéző, jobbra - Giorgio
Ez volt a búcsúkávé. Életem legjobb hangulatú autóvásárlása volt talán
Óramutató járása szerint balra fent: Giorgio és a bátyja Ausztráliában; Giorgio apja; Az apja valamilyen ralin; a nagypapa, aki szintén motormániás volt a harmincas években
Ez az iroda, ami régebben Alfa-szerviz volt, most Mercedes
Megkötöttük
Fel, a trélerre!
Egyre jobban tetszik a színe, pedig az elején irtóztam tőle
Ekkor léptem bokáig kutyaszarba
De legalább az autó alja tiszta
Világít a mustársárga belső
Ezek itt az eredeti pedálgumijai
Fogasléccel lehet fel-le tekerni a fejtámlákat
Az első kerékjárat a fényszóró felé
Az első kerékjárat hátulja. Az nem hegesztés, hanem a rücsi egyik rétegének határa
A bácsi elkapott bennünket és vagy húsz percen át magyarázta, micsoda autók voltak ezek. Lássuk, most hetvenöt lehet, tehát amikor a Giuliám új volt, ő kábé harminc volt
Ez a ragasztás a kocsi egyik legnagyobb hibája, a másik a bal hátsó gumibaba
Azt a fát is szeretném vele hazavinni...
Később okoztunk egy kis csődületet a kútnál is
Már valahol Bologna táján
Itt már elég koszos, jó ronda, ködös időben tértünk haza
Olaszországban még tudtam vele lőni egy karácsonyi képet
Végre itthon, hajnalban. A szomszédok szegények, biztos örültek a csörömpölésnek
Egész délelőtt kint állt az autó, amíg a Renault Clio hibrid hajtásáról szóló cikket összeraktam. A betűket még hazafelé megírtam Gabi buszában