Fotó:
Zomborácz Iván / Totalbike
A fék a hagyományosan rögzített nyergekkel még a régi iskola, de így is nagyot lehet lassítani vele. Sajnos olyankor még sport-módban is nagyot bólint, a BMW Telelevere ezt például jobban tudja
Jó helyen van a lábtartó
Jobb kéznél kevés gomb
Balnál már több, de így sem vészes, a tempomatot leszámítva minden a menüből érhető el
Minden állítható: a karok, az ülés, a kormány, elég jól személyre szabható
Az idomon lévő rekeszbe befér egy nagyobb telefon és egy pénztárca. Csak akkor nyitható, ha a motoron rajta van a gyújtás, így nem tudjuk bezárni a kulcsot
Motorhoz nem nyúltak hozzá - nem is volt szükséges. Nagyon rugalmas, erős és finom járású
Minden fény LED-es, ráadásul oldalanként három-három dióda látja el a kanyarfény szerepét
Az FJR1300-nak a legfőbb erénye az igényesség, nincs rajta gagyi részlet, mindent tisztességesen kidolgoztak
A selyemfényű ezüst fényezés jól mutat, a kínálatban egyébként nincsenek hagyományos értelemben vett színek, a másik opció a grafitszürke
LED-es az index is
Egy kulccsal nyitható minden, a dobozok precízen záródnak
Elektronikus a futómű állítása - álló helyzetben négy fokozatban állítható az előfeszítés, míg a csillapítás menet közben is hangolható
A kardánhajtás teljesen reakciómentes
Ésszerű helyen az olajszűrő
A német tesztflotta látott már ezt azt
Semmi fakszni
Kilencezerig elforog, igazából 4-5 ezer körül kezd szépen ugrani, az országúti veretés tehát kettesben történik. Cserébe simán megy bőven kétszáz fölött is
Szép a tükör, jól látni belőle mindent, illetve valahogyan úgy tereli a levegőt, hogy nem ázik a kéz
75-80 km/h körül volt kis kormányszitálás, de alatta és fölötte rezzenéstelen volt az egyenesfutás. Ez a hat tesztmotorból kettőnél jelentkezett, jobb híján el kell fogadnom a gyári teóriát: az FJR-ek érzékenyek a guminyomásra és az abroncsok állapotára