Fotó:
Csikós Zsolt / Totalbike
Tisztára az ükapja ez a gyerek!
224 kiló, ami azért nem kevés. De jól viseli
Csak 18-as az első kerék, de optikailag még belefér
A dupla fényezés feláras, de megéri
Külön forgattyúsház és váltó. Legalábbis úgy néz ki
310 mm-es Nissinek
Aki ebbe nem látja bele a karburátort, az vak
Még a gyertyapipa is bakelit. Vagy olyan
Lehetne akár egy restaurált veteránmotor is
Itt semmi se változott 1959 óta
Kicsit túl vastag a műszereken a króm, de ennyi még épp belefér
Itt a kipörgésgátló gombja
Markolatfűtés, trip computer
kerek a fényszóró, de a bele modern
Ide rejtették a hűtőt
Gumiharmonikák a teleszkópokon. Egyrészt, mert tényleg megnövelik a szimeringek élettartamát, másrészt mert régen ez így volt kötelező
Elég kicsik a tükrök, de többnyire olyan szerény a vibráció, hogy látni bennük
Hagyományos laticelülés
Az ilyen részletek miatt (is) lehet annyira szeretni ezt a motort
Ennyi LCD ma már kell
Régi dicsőségeket idéz a tanksapka
Ez a leggyengébb pont
Filigrán peashooterek. Miért nem tudnak más gyártók ilyen elegáns, vékony kipufogókat gyártani?
A régi Lucas-burát idézi ez is. Pannóniásoknak ismerős lehet, azt is onnan koppintották
Térdpárna, ahogy kell is
Hátul egy szem tárcsa 270 mm-rel
Széles alu-ráf
Függőleges hengerek, ahogy kell egy kéthengeres Triumph-on
Ha találsz finomabb váltót, szólj
Nem való hirtelen kanyargásra, de a hosszú íveket imádja
Majdnem viszi a kétszázat - persze nem ezzel a zsáktestű motorossal
Egy költemény, az
Isteni a vastag, zsíros hangja, de nincs olyan eszközünk, amivel fel lehetett volna venni, mert túl mély a tónus