Fotó:
Zomborácz Iván / Totalbike
Földúton elmegy, de nem különösebben öröm vele az offroad
Állva motorozáshoz nem adja ki, ahhoz jó pár centivel magasabb kormány kéne
Az enduróság inkább a rossz aszfalton jelent előnyt, nem az erdőben
Egyenes hát, laza kartartás, laza térdszög - lendületes haladáshoz ideális a testhelyzet, ráadásul egész nap el lehet így ücsörögni
Arrébb lehet vele állni
Kell neki a kuplung, de jön föl az eleje
Ennél magasabb szélvédőt nem szabad rá tenni - így még szépen leveszi a szelet a felső testről, de még nincs mögötte turbulencia
A hasidom optikai tuning, a műanyag nem sokat véd
Egy dugattyús hátsó fék és alumínium lengővilla
Az első fék teszi a dolgát, de ez közel sem az érzéki élmény kategória - amolyan suzukisan semlegesre sikerült
A nyereg hatalmas és kényelmes, senki nem panaszkodhat a kényelemre
A tükör formája megegyezik azzal, ami még a DR-Z400-on volt. A korai évjáratoknál a repedt a szár alján a műanyag.
Egyszerű kapcsolók
Gyári dob, gyári szűkítővel, de így is kellemes a hangja. Egy ezres V2-esnek jelenléte van
A bukócső hasznos extra
A két kipufogó az ezres védjegye, a hatötvenesnek csak egy darab jutott
2004 után már más lett a műszerfal, illetve azokon már állítható az első futómű előfeszítése is
Így kell ötvenezer kilométer után kinéznie egy lábtartónak...
Ez pedig a gyári markolat, elég szép állapotban
Azon a patakon már nem menne át
A központi rugóstag előfeszítése kézikerékkel állítható
Háromküllős felni, dupla tárcsafék, sportos futómű - ez igazából egy sportos túramotor
A V2-es eredetileg a TL1000-ből származik. Sportosan is viselkedik, a rövid löketű blokk szereti a pörgést