Fotó:
Zomborácz Iván / Totalbike
A kuplungot nem nyitották ki, így nem csörög zavaróan. Amúgy nem hülyeség a típus gyenge pontjának számító száraz kuplungot megnyitni, ugyanis úgy később melegszik túl, a jobb hűtésnek köszönhetően pedig később ég ki a zsír a kinyomócsapágyból
140-nél már nagyon fúj a szél, a karbon idom a műszerek felett nem igazán ad szélvédelmet, ma már sokkal csupaszabb motoron is jobban meg tudják oldani
Az összhatás súlyos, a részletek felemásak. Egyrészt rengeteg a szép részlet, de néhol elképesztő slendriánságokat látni, például néhány helyen narancsbőrös a fényezés
Oldalanként két kipufogó
Műfa és króm keret
Powered by Ducati - a hasonló blokkal szerelt 900 SS fele ennyibe került
Szokatlan megoldás a kormánycsutkák befogására, de működik. A futómű állítható, ezt viszont hiába csavargattuk volna, valószínűleg nem volt benne elég olaj
A kuplung hidraulikus, de pontosan olyan nehéz, mintha bovdenes lenne
Praktikus rekesz, az üvegszálas fedél viszont rendkívül gagyi hatást kelt
A faborítás nem is fa, hanem műanyag, mint az amerikai piacra szánt japán autókban a 90-es években
A matricákat belelakkozták a fényezésbe, tehát bizonyos részletekre figyeltek, másokra szartak
A far zseniális. Ezt a motort hátulról kell nézni
A 90-es években nagy sláger volt a lila eloxálás
A fékek a Brembo akkori csúcsmodelljei, az első nyergek harapnak is, mint a veszett kuvasz. Hivatalosan a facelift utáni darabok készültek Antera felnikkel, de az olasz kisipar már csak ilyen, ezen az első szériás darabon sem Marchesinik vannak. Valószínű
Bimota logo a Paioli villán. Volt ennél spécibb változat is, feláras extra volt a titán-nitrit bevonatú becsúszószár
Részletekben nagyon erős, szépen elhelyezett Bimota emblémákban elég sokat lehet gyönyörködni