Fotó:
Bolla György / Totalcar
Ha kitakarnánk a napelemeket, akár korabeli gyári fotó lehetne, pláne, hogy a rendszám is 1991-es
A BX emelhető hasa és göröngyöket jól tűrő rugózása kiváló partner, ha földutat-mezőt kell legyűrni
A régi francia autóépítésben kiemelt szempont volt a rossz utak elviselése, és ebben a hidró nagy király
Marcello Gandini nem hazudtolta meg magát, itt sem nyúlt a körzőért soha
Veterán franciába még szép, hogy sárga fényszóró kell
Az 1986-os frissítés során kapott színezetlen indexbúrát előre, korábban kisebb és sárga volt
Normál magasságon sincs lent a hasa, sok mai városi terepjáró alacsonyabb
A napfényvédő roló is gyári extra
Bár ez még nem a későbbi, aktív rendszer, már a BX hidropneumatika sem hagyja túlságosan bedőlni a kocsit kanyarban
A C oszlop sötétített ablaka is extralistás tétel volt, de a kilátás nélküle sem rossz
Papíron nagyon egyszerű a futómű felépítése, a hidró meg a kis tömeg csodája, hogy így is tud egyszerre kényelmes és vagány lenni
Sokféle gyári dísztárcsa volt, a könnyűfém kerék ritkább
Viktor szerint ha elég vad valaki, táncba vihető a feneke, de alapvetően a stabilitás a csodája
1982-ben még nem volt evidens az ennyire könnyen pakolható, síkokkal határolt csomagtér - és felárért osztva dönthető támla is volt hozzá
A motort itt már fém tető rejti, nem műanyag, de a lényeg, hogy alatta van hely dolgozni
A kormány mintája ellenére nem ott a duda, hanem az indexkar végét kell megnyomni, mint a kor összes francia autójában
A nagy tekerő a támlaállító, ugyanis egy fogas szíjjal előre hozták, hogy ne kelljen vakon tapogatóznia a kéznek érte
Két személynek kényelmes hátul, háromnak keskeny igazából - középen jobb, ha csak a könyöklő ül
Az egyszerű és rövid váltóbot elött bújik meg a rádió, persze fedél takarja azt is
A csúcsváltozatokban több a műszer, az meg külön érdekes, hogy az időóra másodpercmutatója folyamatosan siklik, ezért néha odakaptam a szemem, hogy miért mozog ez a mutató
A hamutál mellett az aprótartó is rejtett
Nem csak kint, bent is a vonalzó az úr - a felső kesztyűtartó fedele gyakran törött, de itt ép
Az eredeti BX a fura óracsoport két oldalára helyezte szinte minden kapcsolóját, de 1986-tól már ilyen, áttekinthetőbb lett a helyzet
Az ülőlap csodás, hossza-széle pont jó és a kárpit is kellemes
A magasságállítás sem elektromos, egy karral vezérelünk szelepeket
Szervizállásban aláfér a bak, majd ha alsó állásba kapcsolunk, a kerekeit "felszívja" az autó - így könnyű a csere
A szintszabályzás mechanikus, és ha nem cserélik elég gyakran a hidraulika folyadékot, akkor elkoszolódhat a rendszer - ezzel, meg a sok állással magyarázza Viktor a kis ellenállást
A hidraulika tartály és a számtalan visszafolyó ág gumicsövei
Csak nyolcszelepes, de modern motornak számított a TU család, melynek leszármazottait ma is gyártják
A fékmunkahenger más, mint a többi autóban, mert a vezető csak szelepet nyit a pedállal, az erőt a nagynyomású hidraulika fejti ki
A hátsó híd bekötési pontjai rozsdagócok, elhanyagolt BX-ben akár a csomagtérbe szakadhat a futómű - de itt ennek nyoma sincs, tisztaság és rend az úr
Jellegezetes Citroën elem a takart hátsó kerék
1989-ben volt egy kisebb frissítés, ekkor kapott füstüveget a hátsó lámpa és váltott fémre a motorháztető
Az alapváltozat nem kapott jelzést, felette minél több betű, annál jobb felszereltség a szabály - és számtalan limitált kiadás is készült