Fotó:
Papp_Zoltan
„Új ötletek az ötvenes évekre” – jól hangzó mottó és a felsorakozott gépek meg is feleltek neki, a különleges megoldások és formák jellemezték az indulókat. Elöl a Miller Balsamo (1939), mellette a BMW R 10 (1947), majd a fődíj nyertese, a Moto Major (194
Thor Model U (1913), mögötte Indian 7 HP Regular Model (1912), leghátul egy Indian Twin-Cylinder (1907). A kategória neve „Az amerikai motorgyártás aranykora”. Az elöl álló Thor nyert
Excelsior Model 16-S.C (1916). Elnézve ezeket a régi járgányokat, kijelenthetjük, igencsak keményseggű legények ülték meg őket
Stilma (1948). Torinóból származik a különleges, sajtolt és húzott elemekből épített vázat, teleszkópos első villát és paralelogramma geometriájú hátsó lengőkart felvonultató prototípus. Kategóriaharmadik lett
Triumph RR 750 (1930) indulás előtt. Ez a Motorcycle Run, amikor a Villa Erba kiállítóhelyéről a társaság egy része átmotorozik a Villa d’Estéhez, majd vissza. Rendesen húzzák a gázt, amit a forgalom enged, azt bevállalják
Motorcycle Run, visszafelé, elöl a BMW R 69 US, mögötte a Triumph, majd egy Brough Superior. Azon a környéken ilyentájt rengeteg a veterán jármű az utakon, de efféle különlegességeket nem mindennap látni
Harley-Davidson Model F (1917) Cernobbio utcáján. A fagyi megállt az emberek szájában némelyik régi motor láttán
Ez már a zsűrizés. Minden kategóriából három gép jut tovább, és az eddigi gyakorlattól eltérően idén mindhármat rangsorolják. Az oldalkocsisok és az ötvenes évek legjobbjai között az átöltöztetett angolok és németek. A zsűritagok beszéltek egy-egy kedvenc
„Győztes olasz egyhengeresek”. A Benelli, a Moto Guzzi és a Mondial közül a Guzzi nyert. Az egyik zsűritag szerint klasszikus értelemben nem szép, de felettébb érdekes és különleges a forma
A legrégebbiek közül az elöl álló Henderson lett a második. A hangulat laza, nyugodtan körül lehet járni a motorokat, sőt a zsűritagok is kaphatók egy kis beszélgetésre. Pár perccel később tele lett a lelátó
Sara Fiandri, a Cosmopolitan szerkesztője értékel. Az a szokás, hogy a műsorvezető megkéri a közönséget, tapssal jelezze sorban, melyik motort látja a legjobbnak – idén elég pontosan összevágott a nézők és a zsűri véleménye
A végső sorrend a „Német és angol motorok új ruhában” kategóriában: Indian, Norvin, Zabroczky-BMW
A kalapos úr Daniel Kessler Svájcból. Motorja, az 1939-es évjáratú Brough Superior SS80 talán a legnagyobb tapsot kapta, a közönség és a zsűri teljes egyetértésben ünnepelt. Ha valami, akkor ez a csodálatos motor megérdemelte
Díj, oklevél és márkás pezsgő jár a díjazottaknak, meg persze a dicsőség, A tulaj inge és nyakkendője is megér egy pillantást
Ilyet még nem sokan láttak. A zsűri részéről Paul d’Orléans mutatja be a különdíjat nyert 1907-es Indian Twin-Cylindert. A száztíz éves patina az állás következménye. Állítólag sosem volt beindítva a gép!
Henderson Model K, 1921. Az oldalkocsisok kategóriájában volt a legkevesebb induló, mindössze öt motor, de azok igencsak rendben voltak. Ez a Henderson négyhengeres, 1302 köbcentis
Borgo-Reading, 1920. Még sosem hallottam ilyen motorról, a közönség is hümmögött rendesen. A cég Torinóban működött 1899-től az 1920-as évek végéig. Német, amerikai és saját fejlesztésű blokkokat építettek motorjaikba. Második lett
Indian Clymer Italjet Enfield, 1969. Ez szép, három ismert márkanév egyben! Az amerikai Floyd Clymer igyekezett feltámasztani az Indian márkát, különböző európai partnerek segítségével legóztak össze néhány prototípust. Ez gép megnyerte a „Német és angol
Egli-Vincent, 1968 és BMW R69 US, 1969. A svájci Fritz Egli rájött, hogy a Vincent vázát pár átalakítással nagyságrendekkel jobbá teheti. Tette, 200 darabot alakított át belőlük. A hatvanas évek végén a BMW egyre több motort adott el az Egyesült Államokba
Norvin, 1967. Még mindig az átöltöztetett gépek. A legendás Vincent HRD nyomán jó pár egyedi gépet építettek, modernebb futóművel, ez itt a kategória ezüstérmére volt jó
MV Agusta Bialbero, 1957. Egyhengeres, 248 cm3-es, két vezérműtengelyes versenygép a hetvenöt világbajnoki címet nyert olasz cégtől
Dunstall-Norton, 1968. A Norton-versenyző Paul Dunstall nem csak hajtotta, hanem bele is javítgatott a kéthengeresekbe, a motortuning mellett üvegszálas tankot, ülést és burkolatot is kínált
Schüttoff K 500, 1930. A chemnitzi szerszámgép-készítő Arthur Schüttoff 1924-ben vágott bele a motorkerékpár-építésbe, egyhengeres négyüteműekkel. Az ötszázas modell ideális volt oldalkocsihoz, itt kis házikóval az oldalán látható