Fotó:
Kárpáti Endre / Totalcar
A Vörös tér. Kevesen tudják, de eredetileg a Krasznaja szó azt is jelentette, hogy szép, de a történelem úgy hozta, hogy a „vörös” jelentés menőbb lett. A hagymakupolás épület a Vaszilij Blazsennij székesegyház, tőle jobbra a Lenin bebalzsamozott testét ő
A Car Púska, vagyis a XVI. században öntött cári ágyú a Kremlben. 39 tonna a súlya. Természetesen annyira kerültük a feltűnést, hogy még véletlenül sem a mi csapatunk tagja ül a 89 centis csőben. Illetve de, még jó, hogy életlen a kép
Budapesti metrókapuk - pont ilyenek voltak Moszkvában is
Fotó: Fortepan/UVATERV
Ha nem látom, nem hiszem el, de Endre megtanult szájharmonikázni egy kis vodkától, a többiek meg eleve rendelkeztek hangszertudással. Egyértelmű volt, hogy be kell épülni az utcazenészekhez az aluljáróban, és még jó is lett a produkció
Az első, amit meglátsz Monyinóban, a Mi-12 (illetve fejlesztési jelzéssel V-12) helikopter, a világ legnagyobb helikoptere – ami valóban tudott repülni is, nem csak úgy néz ki. Tényleg akkora, mint egy négyemeletes ház, belépsz a múzeumba, és lepetézel: 6
Mjasziscsev M–50 prototípus, stratégiai bombázónak szánták, de aztán az interkontinentális rakéták praktikusabbnak tűntek az atomtöltetek célba juttatásához, így nem lett belőle semmi
Nagyobb tétel titán látható a fotón: a csodálatos Szuhoj-T4- prototípus. 3 Mach-ra volt képes, tulajdonképpen egy katonai Tu-144-es lett volna, ha elkészül. Bár egyes legendák szerint a Mach-mérője nem háromig volt skálázva, hanem 6-ig vagy 7-ig, de ki tu
Nagyjából olyan az ablakok kivitele, mintha a sarki bádogost bízták volna meg a dizájnnal
A szovjetek is gyártottak helyből felszálló gépet, a Jak–38-ast. A 141-es ennek az utódja lett volna, ha nem omlik össze a Szovjetunió. A prototípust a hogyinkai repülőmúzeumban láttuk, és állítólag csak egy maradt meg a kettő példányból. A frissebb videó
A grúz származású Berijev a repülő csónakok nagy mestere volt, de részt vett az An–2 fejlesztésében is, vagyis nem mostanában kezdte az ipart. A Be–12-es kétéltű gépből állítólag még mindig szolgálatban van néhány a Krímben. Szárazföldön és vízen is le-fe
A Jak–36 a helyből felszálló repülőgép rendszereinek a kipróbálásához készült: a gépet a gázturbina elforgatható fúvócsövei emelték (akárcsak pl. a Harriert), az orrán lévő vaskos inszemináló szerszám feladata valójában egy stabilizáló gázsugár létrehozás
A Szuhoj-T4-es rémisztő segge: a négy darab hajtómű utánégetővel. A kép csalóka, a Szmenával NAGYON messzire kellett gyalogolni, hogy beleférjen. Előtérben a Jak-17-es sugárhajtású vadászgép a ’40-es évek végéről
A Tu-144-es szuperszonikus utasszállító szédítően magas, furcsa volt élőben látni, pedig annyit néztük Kudlik Juli mögött a Delta című tudományos műsor háttérképeként. Előtte a a MiG-21-esnek látszó tárgy valójában egy Szu-7B vadászbombázó, a bevált formá
A szovjetek 1965 táján kezdek űrsikló-programba, ennek egyik darabja ez a MiG 105.11, ami saját erőből is fel tudott szállni, de voltak olyan tesztek, ahol Tu-95-ösről függesztve startolt. Eredetileg csúszótalpakra szállt le, de volt, amikor kapott rendes
A Be–12-es gép hajtóművei a szárny felső felületén intenzív áramlást hoznak létre, ami a Coanda-effektusnak hívott fizikai jelenség révén rendkívül nagy felhajtóerőt és rövid felszállási utat eredményez
Egy olasz származású tervező, Bartini ötlete volt a függőleges felszállásra képes tengeralattjáró-elhárító, kétéltű szörnyeteg, a VVA-14. Tesztelték normál futóművekkel és felfújató úszókon, végül a függőleges felszállást elvetették, és az orrára szerelte
Repülő daru: a Mi–10 elhurcolt 15 tonnát, úgyhogy egy közepes autóbusszal is boldogult, de azért volt 28 utasnak is hely a fedélzetén. Katonai és civil építkezésekre, nehéz dolgok szállítására tervezték: interkontinentális rakéták és hasonlók. Hajtóműve a
Ha igaz, ez a tűéletlen kép a Tu-95N nevű gépről készült. A Tu-95-ös eredetileg stratégiai bombázónak készült, négy gázturbina forgatta ellenforgó légcsavarjait. Az N-es változatot arra készítették, hogy levegőből bocsássa útjára a Cibin RSz torlósugár-ha
A fedett csarnokokban az orosz repülés korai szakasza is megjelenik, de ha megnyúznak sem tudom megmondani, mik ezek
Vidám gitározás a MiG-25-ös fúvócsöveiben, Hogyinkán. A csapat egy része a legváratlanabb pillanatokban kezdett el zenélni, hogy kerüljük a feltűnést
Elképesztően bénán néz ki a MiG–25 kétüléses kiképző változatban
A Mi–12 tulajdonképpen két helikopter: a szárnyak végén egy-egy teherszállító MI–6-os dupla hajtóműve található (így farokrotorra nem volt szükség), egyenként 6500 lóerőnyi teljesítménnyel. Valójában a V–12 a pontos típusjelzés, ezt kapták a prototípusok,
Most vagy túl sok volt a vodka, vagy ott áll az Enola Gay. Ja nem, csak a B-29-es szovjet verziója, picit nehezebb, de a miénk! Az amerikai segítség része volt, hogy lemásolhatták, de MINDEN egyes porcikáját és csavarját metrikusra át kellett alakítani, a
A Tu–22 prototípusán szokatlan helyen, a függőleges vezérsík tövében vannak a hajtóművek. Készült egy Tu-22M nevű, változtatható szárnynyilazású gép is, annak már már a törzs két oldalán voltak
A Szu–27 legelső prototípusa. A vártnál gyengébben teljesített, ezért alaposan áttervezték, Ekkor még nem gondoltam, hogy Pozsonyban kötelékrepülést(!!!) látok ezekkel a hatalmas gépszörnyekkel
Vagy 1500 ilyen bombázót építettek az ötvenes években, talán ez a szám szemlélteti a hidegháború méreteit. Természetesen atomtöltetek hordozására készültek
Elvileg ez egy Sz-25 föld-levegő rakéta Hogyinkán, méltatlan testhelyzetben. Hogyinkát persze nem egy valódi múzeumként kell elképzelni: ez egy elhagyott reptér volt, elhagyatott, pusztuló gépekkel
Szerencsére Endre barátom csinált rólunk pár csoportképet, itt egy aprócska Mi–6-os helikopterrel
A repülősök között én vagyok a kakukktojás
Iván a feltűnéskerüléshez egy ordító kék kabátot használt, egy városban, ahol mindenki sötét kabátokat hordott. Hogy végképp beépüljön, a gitár is mindig nála volt, de a metrós közlekedéshez hozott egy szalmakalapot is, hátha beütne egy kis kánikula
A gazdálkodj okosan pénz a metróba jutáshoz
Az átkozott Szmena
Vendéglátóink kis vitorlázást is szerveztek a Moszkva melletti csatornahálózaton