Fotó:
Kevin Van Campenhout 2023 Cour / RM Sotheby's
Acél csővázas szerkezet Kevlar borítással, a biturbós háromliteres PRV motorral, ami a hírhedt, ám némi csiszolás után teljesen korrekt dupla vezérműtengelyes V6. Elvileg 705 lóerő a 960 kilós minimum súly mellé. Kéne.
Ha C-csoportos Lancia prototípus kell, ez itt egy a kilenc legyártott LC2-ből, és az egyik legsikeresebb is. 1984-ben pole pozíció és leggyorsabb kör Le Mans-ban, majd nyolcadik hely a végén. Győzelem a Kyalami 1000 kilométeres versenyén, majd a következő
Összesen kilenc versenyen indult az 1984-es és '85-ös évadok során, most pedig a United Autosports készítette fel arra, hogy bárki kipróbálhassa valamelyik klasszikus versenyszériában. Alvázszám? 0005.
A világ összes pénzét költenéd a versenyzős hobbidra, vagy csak úgy, mert jó befektetés lehet, és tetszik is? Nos, ez itt egy a három a Rothmans Porsche csapatnak épített gyári 962-ből, az 1985-ös évadból.
Engem ezzel itt meg is fogtak, hiszen amit látunk, az nem más, mint egy francia Venturi Atlantique LM. Azon belül is a harmadik evolúció, a 600 S-LM. Ráadásul egy alaposan használt példány, ami láthatóan készen áll még jó néhány izgalmas körre.
1986-ban Le Mans-ban pole pozícióra kvalifikált. Háromszor indult a versenyen, 1988-ban az ötödik helyig jutott. Vezette Derek Bell, Al Holbert, Jacky Ickx, Klaus Ludwig, Jochen Mass, Vern Schuppan, Hans Stuck és John Winter is, mivel a Rothmans után két
A fejemben ez csak a ROCK, pedig technikailag a Nissan R90CK 1990-ből. Ez volt a legerősebb, leggyorsabb és talán legfélelmetesebb autó akkoriban, hiszen a VRH35Z biturbó V8-at ezer lóerő fölé lehetett tekerni.
Ez itt R90C/1, tehát Mark Blundell legendás Nissanja, amivel 1990-ben megmutatta, hogy is kell pole pozíciót szerezni Le Mans-ban. Érdemes rákeresni.
Összesen négy készült a Jaguar XJ-220C-ből Tom Walkinshaw Racing műhelyében, kifejezetten a Le Mans-i győzelem érdekében. Végül 1993-ban három autót indított a gyári csapat.
John Nielsen, David Brabham és David Coulthard akkor megnyerték a GT-kategóriát ezzel a 002-es alvázszámú autóval, aminek nem örült a Porsche. Elképesztően menő az XJ220, ez pedig itt az LM verzió, tehát még izgalmasabb, mint az utcai szupersportautó.
Persze két évvel korábban nagyot ment ez a Jaguar XJR-12 LM is. A Tom Wilkinshaw Racing három karosszériát épített az évadra, ez pedig nagyedik lett Le Mans-ban Derek Warwick, John Nielsen és Andy Wallace
segítségével.
A TWR-J12C-891 alvázszámú XJR-12 LM ma is elég jó állapotban lehet, hiszen miután 1992-ben a Daytona 24-en és a sebringi 12-óráson hozta a második és a negyedik helyet, 2018-ban a Le Mans Classic alatt megfutotta a leggyorsabb kört is a pole kvalifikáció
Ez bizony egy igazi különlegesség, hiszen építője, a francia Jean Rondeau volt az egyetlen, aki 1980-ban a saját tervezésű és építésű versenyautójával megnyerte a Le Mans-i 24 órást. Ez nem az az autó, hanem a kicsit modernebb, de szintén Ford motoros M48
Kontrétan a 3.9 literesre fúrt DFV V8 hajtja az ötsebességes Hewland VG5 váltóval. Ráadásul a francia Ford építette 1983-ra, mert Rondeau pénze addigra elfogyott. Három készült, ez itt a 002. Ilyen feneket még nem láttál.
Az Alpine épp menő elektromos kompaktot készít elő, ám 1967-ben még más volt a prioritás. Ezt a versenyautót az 1470 köbcentis Gordini-Renault motor tette kategóriagyőztessé 1967-ben és '69-ben is, de persze az 1968-as Le Mans-i 24 óráson is elindult.
Tehát egy tökéletes állapotú, teljesen eredeti, ám felújított motorú Alpine A210, ami három Le Mans-i kaland után letolta a Reims 12-órást, az 500 kilométeres nürburgringi versenyt, és a 9-órás Kyalami futamot is.
Spyker, tehát a 3.8-literes Audi V8. Ezt tíz versenyen indították a 2005-ös és 2006-os nemzetközi évadokban, a 046-os Spyker C8 GT2-R pedig őrült menő a mai napig.
A holland Tachyon Motorsport tartotta karban azok után, hogy 2005-ben ez volt a hivatalos Spyker csapat egyik versenyautója. A nyolchengeres Audi motorhoz egy Hewland hatsebességes szekvenciális váltó csatlakozik.
Kortársa a 2007-es Aston Martin DBR9 GT1, melyből összesen 18 darabot épített a Prodrive. DBR9/106 annyira friss, hogy megkapta a legújabb szoftveres és beltéri csomagot is.
2007 és 2011 között ráadásul 33 versenyen indult összesen, úgyhogy nem csoda, hogy most is az Endurance Racing Legends a Classic 24 Hour at Daytona versenyekhez ajánlja az RM Sotheby's.
Egész más hangulatú Aston Martin versenyautó az LM8-as alvázszámú gép 1932-ből. Abban az évben hetedik lett Le Mans-ban, amúgy pedig egyike a három legyártott második szériás modellnek.
A papírjai szerint a felújításának köszönhetően készen is áll többek közt a Mille Miglia kihívásaira is, ám mivel sokat állt, aktív versenyzés előtt át kell majd nézetni egy szakemberrel.
Roppant csábító ez az 1936-os Delahaye 135 S a Pourtout karosszériájával. Miután 1938-ban második lett Le Mans-ban, vagy ötven további versenyen indították, ami azért szép teljesítmény az öreglánytól.
Általában persze maradt a francia versenyeknél, de megjárta Svédországot, Belgiumot és Olaszországot is. 3.6-literes sorhatossal, gyönyörű formákkal egyszerűen hatalmas vidámság az egész.
Enzo Ferrari ezt a Scaglietti karosszériás 121 LM Spidert küldte 1955-ben Le Mans-ba is, és a Mille Miglia mezőnye ellen is. Ezekből az autókból eleve csak négy maradt meg, ez pedig a 0546 LM alvázszámú.
A Ferrari Classiche öt év alatt restaurálta az 1955-ös Le Mans-i állapotban, most pedig stimmelő gyári számokkal várja a milliárdos gyűjtők jelentkezését.
Valamivel gazdaságosabb 1963 hivatalos biztonsági autója, a Pininfarina-karosszériás Ferrari 250 GTE 2+2 Series III 'Le Mans Safety Car'. Ezekből a Le Mans-i GTE-kből elvileg csak ez az egy élte túl az elmúlt hatvan évet.
A 4155-ös számú GTE a huszadik legyártott Series III-as autó, orrában a háromliteres Colombo V12-vel. Most 47 év után cserél újra gazdát.
Ínyeceknek való a ritka OSCA MT4 a Morelli formatervével. Ezekből elvileg 72 készült, ám ez egyike a 19 dupla vezérműtengelyes, 1491 köbcentis 2AD motorral szerelt példánynak.
1954-ben egyike volt a két gyári Le Mans-i versenyautónak, és benne van a minden sebességben szinkronizált ZF váltó is. Az OSCA egyébként akkor született, mikor a Maserati testvéreket az Orsi család kivásárolta a modenai gyárból. Officine Specializzate Co
Valójában mindannyiunknak szüksége lehet egy 2008-as Saleen S7-R-re. Hétliteres Windsor V8 a Fordtól, majd erős tuning a fojtás nélküli 760 lóerő érdekében.
Team America, Összesen 14 darab készült ezekből a csővázas versenyautókból Kaliforniában, ez pedig a Larbre Competition 2010-ben kategóriagyőztes autója, melyet már az Oreca rakott össze a Saleen anyagi gondjai miatt.
Szintén amerikai és nem kevésbé ijesztő ez a Chrysler Viper GTS-R 1996-ból. Ezzel is az Oreca versenyzett az 1997-es 24-óráson, aminek Justin Bell, John Morton és Pierre Yver örülhettek.
Egészen 2001-ig versenyzett aktívan, majd 2008-ban újra elővették két verseny erejéig.
GTSR C3 megjárta Európa és Amerika pályáit is, most pedig készen áll a klasszikus GT szériákra.
Lehet unni a Porsche 911-eket, ám ezt a GT3 R-t 2000-ből aligha. 65 ilyet épített a Porsche a 2000-es évadra, ez pedig mindenhol járt már a Le Mans széria részeseként.
Ezen nincs mit magyarázni. Beülsz, és figyelni kezdesz, mert indokolt. A Porsche 996 pedig ugyan nem egy 997, ám így is odacsap GT3 R-ként.
Ez a Porsche 919 egy kiállítási tárgy. Egy valós méretű statikus modell.
Tehát ha kell valami szép a nappaliba, akár a megfelelően megerősített falra is, meg is találtad az ideális dísztárgyat.
Egyszerűbb megoldás ez az eredeti rajtzászló 1965-ből.
A Ferrari utolsó győzelme Le Mans-ban, a pályán pedig olyan nevek, mint Graham Hill, Jackie Stewart, John Surtees és Bruce McLaren. Aztán Masten Gregory és Jochen Rindt Ferrari 250 LM-je húzta be a végén, 1-2-3-at produkálva Enzo Ferrarinak. 250 LM, 250 L